JHVH
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A JHVH (vagy YHWH יהוה) az úgynevezett tetragrammaton (görögül τετραγράμματον – (a) négy betű), a négybetűs héber Istennév, Izrael Istenének az Ószövetségben található neve.
Tradícionális kiejtése Adonáj (Úr, Uram), vagy ha-Sém (a Név), melyeket Örökkévaló vagy Mindenható formában fordítanak,
A kereszténységen belüli kiejtése(i) és/vagy fordításai világnézettől és felekezettől erősen függőek és ezek alapján is különülnek el. A magyar – nem zsidó – bibliafordításokban többnyire az Úr (a görög és latin fordítások nyomán), ritkábban a Jehova, újabban, és a teológiai irodalomban csaknem kizárólagosan a Jahve alakok terjedtek el.
[kattints ide a nagyméretű képhez]
Etimológia
A szó gyöke
A szó alapja a הוה hwh: הָוָה hává lenni, válni valamivé, megtörténni ige, mely a היה hyh: הָיָה hájá lenni, válni valamivé ritkább (régebbi) alakja. (Mindkét gyöknek van lenni, létezni jelentése is, de ez a klasszikus héberben mindig dinamikus történést takar, a statikus létezésre való szó a klasszikusból még hiányzik. Ezért, s mivel a legritkább esetben viselkedik kopulaként, ezt a jelentést a szótárak is csak a legvégén hozzák.)
Pontozás 1: Jahve
A szó alakilag ige: imperfektum, azaz jelen-jövő idejű befejezetlen igealak, ezt a szó eleji -י j- egyes szám 3. személy hímnemű imperfektum előragról lehet tudni. A konkrét jahve forma qal (egyszerű aktív) vagy hifíl (kauzatív, tétető, műveltető aktív) alak – a kettő ugyanis alakilag egybeesik. Fordítása rendkívül körülményes (nem csak magyarra), ezért szokás általában körülírásokkal megoldani, amik azonban azt a veszélyt hordozzák magukban, hogy a szó más jelentéskörbe kerül át, illetve nem létező jelentéseket vesz fel.
- qal: יֵהְוֶה jahve – lesz, válik valamivé (az „eredeti” *יִהְוֶה *jihve alakból; az „i” a „h” miatt változik „a”-ra)
- hifíl: יֵהְוֶה jahve – teszi, hogy valami/valaki legyen, váljon valamivé, „történtet”
A valószínűsíthető (alap)jelentés a második.
A יהוה jhvh a hitpaél kivételével a többi igetörzsben is ragozható és értelmes jelentést ad ki, bár ezek nehezen visszaadhatók.
- piél: יְהַוֶּה jəhavve (a qal intenzívuma) – kb. '
- nifal: יֵהָוֶה jéháve (a qal passzívuma) • pual: יְהֻוֶּה jəhuvve (a piél passzívuma) • hofal: יָהְוֶה johve (a hifíl passzívuma) – A passzív alakoknak erre a szóra nézve a héberben nincs értelme.
A Jehova (יְהֹוָה) szó és kiejtés egy nyelvészeti furcsaság, mely egy helytelen értelmezés és olvasat eredményeként jött létre[1] a 16. század elején, mivel a kor keresztény héber grammatikusai még nem voltak teljes mértékben tisztában a héber olvasatok rendszerével. (Az első keresztény héber nyelvtan Johannes Reuchlin 1526-ban megjelent De rudimentis hebraici című munkája volt.) A szó 1520-ig nem volt ismert, ekkor vezette be Galatinus, amit azonnal meg is támadtak nyelvészeti, valamint történeti-teológiai alapokon.
A héber bibliaszöveg hagyományozási tradíciójának egyik alapja, hogy a szövegben szereplő valamennyi szó kap pontokat. A szövegben vannak olyan szavak, melyeknek más az olvasatuk (qeré), mint ahogyan le vannak írva (ketív). Ezekben az esetekben az olvasandó szó magánhangzói (pontjai) kerülnek a szövegbe írt „helytelen” alak alá, míg a a szó „helyes” írott alakja a margón szerepel. Ekkor a szövegben a szó alatt található magánhangzókat és a margón szereplő mássalhangzós alakot kell összeolvasni – ez lesz a helyes olvasat. (Másként: a javítás a szövegben lévő helytelennek tartott alak megváltoztatása nélkül úgy történt, hogy a helyes szót megbontották: mássalhangzói kerültek a lapszélre, magánhangzói a rontott alak alá. A szövegben eredetileg található szónak tehát nincsenek meg a magánhangzói. Az így kapott – immár kipontozott – szövegbeli alak neve scriptio mixta vagyis kevert írás és egybeolvasása súlyos hiba. (Legegyszerűbben onnan ismerhetőek fel, hogy a héber olvasás szabályi szerint kiolvashatatlanok, de a szövegben lévő szó felett mindig ott áll a lapszéli jegyzetre utaló circellus masoreticus, a maszoretikus köröcske is: ° .)
E jelenséget a héber nyelvészet כְּתִיב קְרֵי ketív qeré-nek nevezi – körülbelüli fordítása: írva van [de] olvasd [másként]. E ketív-qerékből rengeteg van, túlnyomó részük egyszerű helyesírási variációkat (pl. י j / ו w variációkat) tartalmaz.
Azoknál a szavaknál azonban, amelyek tömegesen fordulnak elő, az olvasandó szó magánhangzói ugyan továbbra is bekerülnek a szövegben lévő szó alá, a lapszélre azonban a helyes mássalhangzós alakok már nincsenek kiírva, mivel úgy vétetik, hogy azokat mindenki tudja. Ennek neve qeré perpetuum – állandó qeré, állandó olvasat. Ilyen szó Jeruzsálem héber neve, a hí ő nőnemű személyes névmás a Tórában és még néhány más szó, és ide tartozik az istennév is.
- A zsidóságban a יהוה jhvh-t tiszteleti okokból (és a VII-dik parancsolat értelmében) nem ejtették, azt csak az engesztelés napja alkalmával mondhatta ki a főpap a Szentek Szentjében. Helyette az אָדוֹן ádón úr szóból képzett אֲדֹנָי ʾădōnāy: Adonáj Úr, Uram, Urunk szót ejtették. (Mindig hosszú á-val, a rövid ă-s forma אֲדֹנַי ʾădōnăy: adonaj a szó egyes szám 1. személyű י ַ- -ăj enyém birtokraggal ellátott alakja, jelentése uram és mindig emberre vonatkozik. Az Adonáj vagy ennek pauzális (pluszhangsúlyos) alakja, vagy egy külön tiszteleti י ָ- áj raggal van ellátva, de ebben az irodalom nem egységes.)
- Az אֲדֹנָי Adonáj magánhangzói ְ ֹ ָ ə-ó-á tehát bekerülnek a יהוה jhvh alá (az ֲ „ă” nem más, mint a svá („ə”) ְ álef alatti formája): így jön létre a kevert írású יְהֹוָה yəhōwāh alak, aminek téves egybeolvasása eredményezi a Jehova szót.
- A zsidóságban az istennév szentsége már korábban áttevődött az Adonáj-ra is, így jelenleg többnyire a הַשֵּׁם hassém, moder kiejtéssel: ha-Sém a Név szót ejtik helyette.
- A kereszténység is az Adonájt vette át. A görög Szeptuaginta fordításában helyén a κυριος küriosz (görögül: Úr) szót találjuk, a latin Vulgátában pedig az ugyancsak Úr jelentésű Dominus-t.
Kép: A JHVH pontozásai. Felül Adonáj (Úr), alul Elohím (Isten)
Pontozás 3: Elohím
Ha a יהוה JHVH mellett a szövegben már az אֲדֹנָי Adonáj is megtalálható, az Adonáj Adonáj olvasatot elkerülendő, az Istennév az אֱלֹהִים Elohím Isten szó magánhangzóit kapja meg, s kiejtése is ez lesz.
יְהֹוִה / יְהוִה yəhōwih, ejtsd: Elohím (soha nem olvassuk Jehovi-nak)
Az יְהוִה אֲדֹנָי tehát Adonáj Elohím Úr Isten / Örökkévaló Isten
Pontozás 4: Egyéb kiejtések
A tudományos és teológiai irodalomban szereplő egyéb kiejtések (pl. Yahuweh) nagyrészt megalapozatlan nyelvészeti gondolatkísérleteknek tekinthetők.
Származékai
- Önálló alakja a יָה Já vagy יָהּ Jáh (הַלְלוּ־יה haləlú-já hallelúja, dícsérjétek Já-t).
- Nevek elő- és utótagjaként:
ritkán csah -יְ jə-
יָה- -já (יִרְמְיָה Jirməjá Jeremiás)
יָהוּ- -jáhú (זְכַרְיָהוּ Zəcharjáhú Zakariás)
Kép: Felül a Jáh
Írásmód és kiejtés
A h-val írt Jahveh és Jehovah alak angolszász területen honos átírási szokás, magyarul azonban mindkét alak helytelen, csak a h nélküli Jahve és Jehova a helyes. Ennek oka, hogy a szóvégi h a héberben nem mássalhangzó, hanem magánhangzót (itt e-t, illetve á-t) jelölő betű. Egyetlen kivétel van, amikor a h-ban pont áll (הּ), ennek kiejtése valóban h. Így tehát a יָהּ Jáh, a יָה azoban csak Já.
Eredet
A szó (Szentíráson kívüli) legelső ismert előfordulása a héberrel nagyon közeli rokonságban lévő moábi nyelvű Mésa-sztélén található (i. e. 9. század)
- „Fogtam JHVH eszközeit és Kámós elébe adtam”
- Sínai hegyhez [2]
- az Egyiptomból való kivonuláshoz [3] és
- Mózes elhívatásához [4]
Kép: A tetragrammaton föníciai, arámi és héber betűkkel.
Néhány közkeletű tévedés
- A Tetragrammaton több szóból van összetéve.
- A Tetragrammaton azt jelenti: Ő volt, Ő van, Ő lesz.
- A Zsoltárok 83:19-ben olvasható Isten neve, amely Jehova, annak bizonyítéka, hogy a Jehova név létezett.
- ↑ Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 10. o. Online elérés
- ↑ Ex 20,2; 33,18 sk.;34,6 sk.
- ↑ Ex, passim.
- ↑ Ex 3; 6
Források
- BDB: The New Brown–Driver–Briggs–Gesenius Hebrew and English Lexicon 1906, repr. 1979, Hendrickson Publishers, Peabody, Massachusetts, ISBN 1-56563-206-0 (Wikisource: Repr. 1936)
- Biblia Hebraica Stuttgartensia (BHS), Standard Edition, 1977, Deutsche Bibelgesellschaft (German Bible Society), Stuttgart. ISBN 978-3-438-05218-6
- Biblia Hebraica (BH, BHK), ed. Rudolf Kittel, Deutsche Bibelgesellschaft (German Bible Society), Stuttgart, (BH1:1906, BH2:1913, BH3:1937)
- Ginsburg, David: עשרים וארבעה ספרי הקדש (Esrim v'arba'a Sifre ha-Qodesh, m'daviqim hetav al pi ha-masorah v'al pi d'phusim rishonim im chilluphim v'hagahot min kitve jad atiqim v'targumim j'senim). The Society for Distributing Hebrew Scriptures., Edgware, Middx., 1997.
- Révai nagy lexikona
- Raj Tamás: Héber – Magyar Nagyszótár
Huber Lipót: Jahvé-Adonáj-Jézus
Zsidó Enciklopédia
Archiv-Vegelahn (German)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése