2011. augusztus 11., csütörtök

„Semmitől sem kell annyira félni, mint a félelemtől"

Megérteni az Őrtorony-fóbiát
Hogyan és miért használja a félelmet az Őrtorony Társulat, hogy ellenőrizze a tagjait?

„Semmitől sem kell annyira félni, mint a félelemtől"
Henry Dawid Thoreau 1817-1862

Fóbia: Kitartó, irracionális túlzott félelem valamilyen dologtól vagy helyzettől
Azok az emberek akik már szenvedtek fóbiáktól azok megértik, hogy az ilyen fóbiák immunisak a logikus elemzéssel szemben. Ez olyan, mint egy állandóan visszatérő rémálom, amikor valaki menekül egy szörnyeteg elől, de soha nem tud szabadulni tőle, pedig szörnyetegek a valóságban nem is léteznek. Ez az irracionális félelem folyamatosan megbénítja az áldozatát. Mialatt viszont a rémálmok átmenetiek és a reggelre általában feledésbe merülnek, más félelmek az emberek tudatára folyamatos hatást gyakorolnak akkor is, amikor éber állapotban vannak. Például a félelem a magasságtól, a kutyáktól vagy a bezártságtól, folyamatosan traumatizálja az embereket és kihat a mindennapi életvitelükre is.
Viszont kevés figyelem fordul vallásos félelmekre. Világos, hogy a manipulatív emberek el tudják torzítani a Bibliát, hogy azzal félelemérzetet, lelkiismeretfurdalást, bűnbánatot vagy hisztériát tudjanak kelteni. Jó példa erre a Népek Temploma nevű vallásos szekta esete, amikor a vezetőjük rá tudott venni közel 1000 embert a tömeges öngyilkosságra. Ami meglepő viszont, hogy gyakran az áldozatok is tisztában vannak a paranoiás állapotukkal és, hogy ez romboló hatású rájuk nézve, de kevés erőt éreznek magukban ahhoz, hogy ezt le tudják küzdeni. Ez különösen igaz Jehova Tanúi esetében. Vezetőik nincsenek megelégedve az Írásokkal, hanem az Őrtorony értelmezi a Bibliát és Talmud-szerű szabályokat és tilalmakat állít össze, amely érinti a dohányzást, az ünnepeket, stb., amely az engedetlenségtől való szükségtelen félelmet és lelkiismeretfurdalást eredményez. Miért van azon az Őrtorony-szervezet, hogy állandóan értelmezzék a viselkedéssel kapcsolatos dolgokat a követőik számára? Továbbá a Tanúk miért tartják be ezeket a szabályokat még akkor is, ha kételyek vannak azzal kapcsolatosan, hogy azok Istentől erednek-e?
Ahhoz, hogy megválaszoljuk az első kérdést az Őrtorony-szervezet vezetőinek az indítékait kell megértenünk. Azt hiszik, hogy a követők számára a legjobb módon járnak el. Azáltal, hogy pontosan meghatározott viselkedési szabályokkal szabályozzák 6 millió Tanúnak az életét azt gondolják, hogy ez tetszik Istennek és örök életet fog adni nekik. Amit viszont az Őrtorony nem ért meg az az, hogy ugyanezt hitték és ugyanez a meggyőződésük volt a farizeusoknak is Jézus napjaiban. Azáltal, hogy rengeteg szabályokat állítottak fel a farizeusok is az élet minden területét ellenőrzésük alá vonták. Jézus akkor azt mondta róluk:
Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni.
Ez nem azt jelenti, hogy nem tartották be a saját törvényeiket, hanem inkább azt, hogy rátettek egy morális törvényt a követőikre, miközben a szíveknek az átváltoztatását a megbocsátásra és az igazságosságra elkerülték:
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; és nem akartok hozzám jönni
Mint ahogy a törvényeskedés is, a fóbia is a manipuláció egyik formája. Hasonló egy anyához aki az ágybapisilő gyermekét horrormesékkel félemlíti meg és azt meséli, hogy mi történik a gyerekekkel akik bepisilnek. Hasonlóképpen a vallásos szervezetek is a fóbiák besulykolását használják eszközként, nem pedig a szeretetre és a megbocsátásra ösztönzik a követőiket.
Mialatt a fóbia besulykolása nagyban megmagyarázható azzal, hogy ez egy erőfeszítés mások cselekedetének, viselkedésének ellenőrzésére, az áldozatnak az állapota viszont kicsit összetettebb. Gyakran azok akik törvényeskedő vallásos szektákat keresnek, olyan emberek akik már eleve beültetett fóbiákkal rendelkeznek nagyon rég óta. Például az a gyerek akit a szülő arra tanított, hogy féljen az élettől és az emberektől, a házasságtól vagy a sikertől, megnyugvást fog találni egy olyan vallásban amelyik ítéletnapot hírdet és üldözési komplexust ültet be a tagok fejébe. Tehát, mint például egy alkoholistának a függőtársa nem azt keresi amire szüksége van, hogy ebből kiszabaduljon, hanem azt keresi ami már eleve kényelmes neki. Habár nehéz elhinni, a fóbia és az elmekontroll kényelmesnek tűnhet azoknak akik függnek tőle, mivel nagyon régóta vannak ilyen függés alatt. A fóbiákat sikeresen lehet kezelni, de az áldozatnak fel kell ismernie ezeket és az áldozatnak a legtöbb esetben szakember segítségére van szüksége.
Egy USA-beli volt Bétel-szolga írása

Egység és konformitás: Miért csak a szekták érik el?

Egység és konformitás:
Miért csak a szekták érik el?
Vajon mi közös dolog lehet Jehova Tanúiban, a Mormon Egyházban, a Moon Egyházban és több más szektában? Mit ajánlanak fel ezek a szervezetek amit még a legjobban működő egyházak sem tudnak felajánlani? Miért nehéz elhagyni ezeket a szervezeteket? A megoldás kulcsa az egységben van.
Ez az egység nem az az egység, amire Pál az 1 Korinthus 1:10-ben gondolt:
„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben."
A szekták elég gyakran annak bizonyítására használják ezt az idézetet, hogy bizonyítsák, ők az egyetlen igaz keresztény gyülekezet, mert csak közöttük valósult meg ez az egység. Az új tagoknak bemutatják az egység eme egyedi jeleit amelyről azt mondják, hogy Istennek az áldása a szervezeten. Az új tanítvány természetesen nincs tisztában azzal, hogy sok más egyéb szektás vallási szervezet ugyanezt hozza fel bizonyítékul, hogy az ő szervezetük az egyedül igaz vallás.
A szekták valóban egy olyanfajta egységet alkotnak meg, amely nem érhető el más felekezetekben, de az a kérdés, hogy hogyan érik el ezt az egységet és hogy ez ilyen formában kívánatos-e egyáltalán? Egy másik kérdés, hogy ez vajon ugyanaz az-e az egység melyről Pál beszélt?

Miről beszélt igazából Pál?

Semmi sem bizonyítja, hogy a korinthusbeliek akikhez Pál a levelét írta, valaha is elérték volna a hitnek és az Istenről alkotott személyes nézőpontoknak a teljes egységét. Pál nem is akarta ezt elérni, mint ahogyan azt egyesek feltételezik. Azért sem, mert ha Pál ezt kívánta volna megcselekedni, akkor egy rendszeres (átfogó) teológiát és egy viselkedési szabályzatot kellett volna elkészítenie. Ehelyett Pál a leveleiben mindössze a szereteten alapuló egységet hangsúlyozza, és hogy viseljük el egymást sokkal inkább, semmint a tanításbeli konformitást (konformitás = gondolkodás vagy mérlegelés nélküli engedelmesség). A korinthusiak problémáját szellemi gyengeségnek tekintette, mert embereknek akartak tetszeni, bálványimádók voltak és így tovább, amiről az említett levelében bőven ír (az Őrtorony kiadványok sokszor elemzik milyen erkölcstelen és bálványimádó volt a korinthusi társadalom és milyen rossz befolyást gyakorolt ez az ott élő keresztényekre).
Ha az első három évszázad alatti keresztényeket vizsgáljuk akkor teljesen egyértelmű, hogy különböző véleményük volt apróbb dolgokról. Hitrendszerük Krisztusról, az Atyáról és a Szent Szellemről még teljesen gyermekies, kiforratlan stádiumban volt. Ha a Krisztus által a Jelenések könyvében megszólított 7 gyülekezetet úgy tekintjük, mint a kereszténység megjelenítését (az Egyház teljessége) az első század végén, akkor egyértelmű, hogy az akkori gyülekezetek erős küzdelmet vívtak az erkölcstelenséggel, a hamis tanításokkal és a világias viselkedéssel, attól függően milyen kultúrában éltek. Az az igazság, hogy a gyülekezetet Pálnak rendszeresen meg kellett feddenie, mint szülőnek a gyermekét, viszont mégsem állított fel szabályokat például az öltözködésre. Az emberi természet nem változott meg 2000 év alatt, így a mai kereszténység (mint Egyház) ugyanazzal a problémával találja szembe magát, mint a hét kisázsiai gyülekezet a Jelenések könyve elején. Erkölcstelenség, hamis tanítás, világias magatartásformák mindig is jellemező problémái lesznek az e világban működő keresztény gyülekezeteknek. Ellenben a szekták pontosan ezt akarják megváltoztatni azzal, hogy saját szervezetet alkotnak és minden más felekezettől elkülönítik magukat.

Nemes kezdetek szomorú végzetek

A legtöbb keresztény-bibliai gyökerű szekták egy idealista vezetőtől indultak el. Ez az alapító Isten választott szószólójának tekintette magát, aki majd helyreállítja az igaz imádatot a keresztényeknek. Az ilyen önjelölt követek (megváltók) útja eléggé jól előreláthatóak és általában a következő módon folynak le.
1. Kiábrándulás az akkori kereszténység általános állapotából
2. Az újonnan alakuló csoport azt állítja, hogy isteni kinyilatkoztatást kap és, hogy visszahozza az igaz imádatot a Földre, hogy Isten újra elfogadhassa népét.
3. Hűséges csatlakozók kis csoportja alárendeli magát az új üzenetnek és belőlük kerülnek ki a mozgalom vezetői. Hatalommal és egy elistista mentalitással ruházzák fel a vezetők a többieket azáltal, hogy a végzett missziós tevékenységnek túlzott fontosságot tulajdonítanak.
4. Az új vezetőknek megszületnek az írásaik és Írásmagyarázataik, amelyeket ihletettként kezelnek, de hivatalosan nem válnak azzá, hogy a jobb felüket mutassák a külvilág felé. A külvilág kételkedik ezekben az Írásokban, de a bent levő kiválasztottak törvényként tisztelik.
5. Az Istenhez való hűség jeleként bevezetik a kötelező evangéliumhirdetést. Az új tagok általában megkérdőjelezhető indíttatásból szerveződnek be. Pl.: kihasználják azt, hogy vágynak egy új világra, hatalmat kaphatnak mások felett vagy csak egyszerűen a biztonságérzetük növekszik (ahelyett, hogy a Krisztusnak a keresztjére utalnának). Érdekes módon azokban a szektákban amely furcsa és a társadalom számára elfogadhatatlan tanításokat (pl.: vérnélküliség, világ vége dátumok) hirdet, folyamatosan új tagokra van szüksége azért, hogy megerősítsék azt, hogy ez az igazság és pótolják az elmenőket.
6. A vezető mindenféle ellenállást (a tanítási gyakorlataikkal szemben) üldözésnek tekint és hatékonyan megvétózza a megalapozott kritikát a csoporttal kapcsolatosan. Az ő célja egy igaz cél (missziói cél helyett küldetés) és az Istent úgy tekintik, hogy háborúban van az összes ellenszegülővel. Ebben a stádiumban a szektavezér egója teljesen ki van teljesedve és az egosita tendenciákat könnyen meg lehet figyelni. Lifton 8. pontja, az elmekontroll testet ölt, mint például a speciális nyelvezet amit a csoport használ, a vallatás használata, környezet és az információ ellenőrzése, stb. Az eltávolodottak már létezésére sem méltóak ezért elkerülik, sőt fizikailag rosszul bánnak velük.

Szektás egység

Az egységet viszonylag könnyű elérni egy totalitárius rendszerben. Felállítanak egy hatóságot amely abszolút értékű és kritikán kívüli. És bárki aki ellenkezik az hitehagyott vagy eretnek (vagy reakciós). Mivel az ellenszegülőket azonnal kizárják, a szervezet mindig csak olyanokból fog állni, akik szóban teljesen támogatják a tanításokat, tehát a szekta totális egységnek tűnik. Viszont ez egy erőltetett egység, mivelhogy megkérdőjelezni valamit, az felér egy Isten elleni háborúval. A szekták a következőképpen érik el az egységet:

- az igazság centralizált forrása pl.: választott vezető testület amelynek abszolút engedelmesség jár
- tagok állandó benevelése az összejövetel és a tanulmányozási segédek által
- szervezet megkérdőjelezésének a félelme mivel ez Istennek a nemtetszését vonja maga után
- szabályok és törvények szabályozzák az emberek viselkedését és a legkisebb dolgokban is engedelmeskedniük kell
- az elbátortalanítás és a besúgói hálózat kialakítása amelyben titkos ügynökök felfedik a kételkedőket vagy távozókat
- ezek a technikák egy bizonyos testvéri szolidaritás érzetet eredményeznek, ami egy bizonyos elitista mentalitást fejleszt ki: ők Isten választott népe. Ez egy megemelkedett érzést okoz és a szektaszervezet elhagyása ennek a magas érzésnek a felhagyását jelentené. Csak a totalitárius és szektás rendszerek képesek ilyenfajta egységet teremteni.

Jehova Tanúi büszkén mondják az embereknek, hogy az egész világon ugyanabban a dologban hisznek és az ő összejöveteleik a jó viselkedésnek a modelljei. Amit viszont nem mondanának el, az az, hogy ha bárki is megkérdőjelezi az Őrtorony-doktrínát, akkor azonnal ki lenne dobva. Ez a legkevésbé sem kívánt egység. A jó viselkedést félelemmel, megfélemlítéssel kényszerítik ki. Vajon csodálkozni lehet-e azon, hogy Jehova Tanúi jól viselkednek és tanítási kérdésekben tulajdonképpen vezetőik klónjai? Nem arra mutat ez a tény, hogy a kikényszerített egység csak a szektákra jellemző és leginkább azok szenvednek tőle, akik gyakorolják?

Szekta-e Jehova Tanúinak vallása?

Szekta-e Jehova Tanúinak vallása?
1. rész: Teológiai-gyülekezettani megközelítés
Szekta vagy Isten szolgái? - ez volt az a kérdés amit Jehova Tanúi tettek fel az 1994. február 15.-i Őrtorony borítóján. Az az írás néhány oldalon, könnyed gondolatokkal megmagyarázta minden olvasónak: Jehova Tanúi szervezete nem szekta, hanem Istennek a szolgái. Azok akik a szektakérdéssel foglalkoznak, tisztában vannak azzal, hogy többfajta szemlélet is van, mely alapján egy felekezetet szektának lehet megítélni.
Egyáltalán, miért fontos az, hogy egy felekezet szekta-e vagy sem? Teológiai szempontból az adott vallás tanításainak és vallásszemléletének minősítése a szektásság. Azok a "keresztény" felekezetek, melyek tanítása szembeáll a Biblia alapvető igazságaival, a benne található igazságokat elferdíti vagy maga javára fordítja, illetve vallásszemléletének célja a felső vezetők uralmának való engedelmesség szorgalmazása - egyértelműen a szektás minősítésbe sorolhatók. Ennek a teológiai álláspontnak aztán semmilyen további jelentősége nincsen, legfeljebb annyi, hogy az ilyen szektának meghatározott felekezetek tagjaiért a többi keresztény felekezet missziót fog folytatni. Természetesen ez az elvi állásfoglalás az adott felekezet szervezetére nézve hátrányos megkülönböztetéssel is együtt járhat, de ahogyan ennek a honlapnak az üzemeltetői már régebben is kifejtették, nem ezt tartják a szektatagokért folytatott küldetés jó és keresztényi módszerének. Számunkra, volt Jehova Tanúi számára azért fontos a címben is jelzett kérdés, mert ez indokolja azt a tevékenységet, amit végzünk. Amennyiben Jehova Tanúi szervezete nem minősülne szektás szervezetnek, abban a pillanatban nem lenne okunk tovább folytatni küzdelmünket az Őrtoronyban rekedt emberekért. Írásunk első részében azt szeretnénk bemutatni, hogy teológiai-gyülekezettani szempontból nagyon is szektának nevezhetők Jehova Tanúi.
Mivel a keresztény hit alapja nem lehet más, mint Krisztus, ezért elsősorban a Krisztushoz való hozzáállás tükrében tesszük fel a kérdést: - Az Őrtorony-szervezet igazat tanít Krisztusról, vagy elferdíti a maga javára a Krisztusról szóló tanítást?
Nem elsősorban a szentháromság vagy Jézus Istensége az a szempont, ami alapján a legtöbb volt- és kételkedő Jehova Tanújának problémája a szervezettel. A kegyelem és a bűnök megbocsátásának az elferdítése, Krisztus fősége azok a tanítások, melyek jól rámutatnak, milyen szerepet szánnak Jehova Tanúi vezetői Krisztusnak.
Először is, a kegyelem szó Jehova Tanúinak a saját Bibliájukban nem is szerepel. Helyette a kedvesség szót alkalmazzák, ami nyilván nem egyenlő a kegyelemmel. Tanításuk szerint a megmentés nem a Krisztushoz tartozástól, hanem a szervezeti hovatartozástól is függ. Az Ismeret amely örök élethez vezet c. kiadvány tárgyalja azt, hogy milyen lépéseket kell tenni ahhoz, hogy az emberek eljussanak az örök élethez. A 173. oldaltól kezdve a következők vannak felsorolva:
- pontos ismeret befogadása (természetesen Őrtorony kiadványok nélkül oda nem lehet eljutni)
- Isten törvényeinek alkalmazása a személyes életvitelben (ez a megtérés)
- prédikálni Jehova Tanúi szervezetével
- látogatni Jehova Tanúinak az összejöveteleit
- megkeresztelkedni Jehova Tanújának
Jézus Krisztus sehol sincsen benne ebben az útban. Ő csak van, ő csak létezik. Az "Őrtorony-teológia" természetesen meghatároz neki bizonyos feladatokat és címeket, mint: Váltság, Király, Felkent, stb., de
- nem szólítják meg imában Jézust
- ha valaki a gyülekezetben Jézushoz imádkozik azért büntetés jár
- ha valaki azt tanítja a gyülekezet nyilvánossága előtt, hogy Krisztushoz lehet imádkozni, akkor ki is zárhatják a gyülekezetből azzal a céllal, hogy "térjen észhez"
Ebből ered, hogy az egyes személyek csak Istennek köszönik meg Jézus megváltását. Olyan ez, mintha a szomszéd gyermeke segítene felvinni nekünk valamit az emeletre, majd az apjával szembeni sértésnek tekintenénk azt, hogy a gyerekének a segítségért köszönetet mondjunk. Ha ezt tennénk, nem bántanánk meg az édesapját is? Ha pedig Jézusnak ennél sokkal többet köszönhetünk (még az Őrtorony-teológia szerint is), akkor miért ennyire bűnös dolog Jézust imában megszólítani? Annyira tilos, hogy még a megmentését is kockára teszi valaki - legalábbis az Őrtorony Társulat tanítása szerint. Ez a tiltás kicsit olyan, mintha Jézus egy kiközösítettként lenne jelen a gyülekezetben (mert ő megígérte, hogy jelen lesz, tehát ott van), akihez nem szabad szólni és akinek nem szabad köszönni.
A szervezet azzal érvel, hogy megadja Jézusnak a neki járó tiszteletet. Egy idézet az Őrtoronyból (2002. március 15) megmutatja milyen módon történik ez meg:
"... megnyugtató, hogy Jézus Krisztus a Vezető Testület, a szent szellem és az angyalok által vezeti mai tanítványait!"
Vagyis szerintük Jézus Krisztus egyetlen látható és kézzel fogható (vagyis elsősorban követendő) irányítási módot alkalmaz: ez pedig a Vezető Testület. A Vezető Testület irányítása személyesíti és valósítja meg Jézus Krisztus irányítását. Ennek a Testületnek a döntése volt az, hogy Krisztust ki kellett hagyni az imákból, hogy az örök élet semmilyen kézzel fogható kapcsolatban nincs Krisztussal és az is, hogy az örök élethez vezető úton egy sor a szervezethez kötődő lépés van felsorolva.
A Biblia központi szerepet szán Jézusnak, hiszen Ő az igazság, az út és az élet... Ezt az alapvető tanítást amint látható, Jehova Tanúi vezetése teljes egészében a maga hasznába állította. A jóhiszeműen Krisztushoz kötődő emberek hitét úgy használja fel, hogy ezek az emberek Krisztus helyett elsősorban egy szervezet vezetésének fognak engedelmeskedni. Nem is akármelyiknek: Jehova Tanúi szervezetének. Olyannyira szüksége van a vezetőknek erre a tanításra (hogy a megmentés nem Isten kegyelmének köszönhető, hanem a szervezethez való kötődésnek is), hogyha ezt elvetnék, akkor a vezetés alól eltűnne a tagság, hiszen a megmentésért jöttek oda. Tehát a keresztény hit alapjaira tekintve, Jehova Tanúi szervezetét szektának nevezhetjük.
A szektakérdés teológiai meghatározásán dolgozó emberek nem véletlenül az üdvösséghez és a Krisztushoz való viszonyt tartják szükségesnek elsőként megvizsgálni.
A szekták közös vonásokkal rendelkeznek az egyéb tanításaikban és az olvasóink minden bizonnyal el tudják dönteni, hogy ezek igazak-e Jehova Tanúi szervezetére vagy sem.
Tehát a közös vonások
1. Szembenállás az intézményes egyházakkal (Nagy-Babilon; Nagy Parázna)
- különben nincs ok a megalakulásra, ami mögött ezen hagyományos egyházak hitehagyása áll
2. A felekezet az egyedül igaz vallás
- minden más vagy hitehagyott; vagy mivel a felekezet önmaga a helyreállított igazság, ezért ha a felekezet megalapítása után jött létre akkor Istentől független próbálkozás, mert szerintük Isten csak általuk tevékenykedhet; ők Isten szervezete, modernkori Noé bárkája; ez vallásos gőgöt eredményez, mert ehhez a tudathoz valamilyen a kiváltságosokra jellemző cselekvés is társul (büszke farizeus és a bűnös vámszedő imája)
3. Beérkezettség tudata, mely nélkülözi a bűnbánatot
- a tagok már bent vannak és ha az egyházban maradnak akkor semmilyen probléma nem adódhat; természetesen nincs kollektív bűnbánat, hiszen az egyházukat Isten vagy Krisztus vezeti aki nem hibázhat; ha ilyen adódik az úgy van feltüntetve, mint emberi tökéletlenség, de másoknak ilyen kibúvót nem engedélyeznek
4. A megmentéshez nem elég a Krisztus, más is kell
- ez a szabályszerűség, vagy törvényesedés (legalizmus) jellemző vonása a szektáknak; természetesen olyan szabályokat alkotnak, amik csak a vallásos szervezetükkel kapcsolatban teljesíthetőek, így a megmentésre vágyó tagokat magukhoz kötik és állandó engedelmességre késztetik; a szekták pont ezért ezen szabályszerűségek megszegése, meg nem tartása esetén büntetik a tagokat; de ellenőrzést gyakorolnak a magánélet felett is, hogy ne csupán a szabályokért állhassanak bosszút, hanem a gyülekezet tisztasága mögé bújhassanak el; a megmentés határai egybeesnek a szervezet határaival, így az eltávolodás a szervezettől kizárás a megmentésből
5. Apokaliptikus magatartás
- a vallásszemlélet és az ajánlott életmódra a vég közelsége hat ki elsősorban; akkor szektás vonás ez amikor ez a hajtóerő és valaminek az elsődleges indoka; ide tartozik, hogy a szekta a szervezeten belüli kötődés erősítésére, az engedelmességre és/vagy a munkára helyezi a hangsúlyt (ha már egyszer a vég mindjárt itt van), ha kell akkor még képes időpontokat is meghatározni, melynek kudarca esetén a tagság nagy része marad, mert hiszi, hogy a vég tényleg közel van
6. Szembenállás a kultúrával és a művészettel
- a szekta legveszedelmesebb ellenfele az önállóan gondolkodni kezdő tag, aki képes kritikai módon értékelni és mérlegelni; ezért a kultúra nagyon veszélyes a szektára, mert belülről bomlassza a rendszerüket; a szekta nem bízik a tagjaiban, hogy a tag személyesen képes eldönteni mi való a kulturális sokszínűségből nekik, mi az ami tényleg önveszélyes - igaz nem is képes rá sok személy, mert a racionális ítélőképességét leépítették
7. Propagandisztikus módszerek
- a szekta nem hirdetheti, nem mondhatja ki az igazat önmagáról, a rossz értelemben vett propagandára szorul; mindent szépíteni kell, ami rossz el kell hallgatni, ami jó azt mutatni kell (hol van attól a jézusi tanácstól, hogy ami jót tesz az egyik kéz, arról már a másik se tudjon semmit); másfelől az ártalmas tevékenységük leplezését úgy valósítják meg, hogy a társadalom számára hasznos tevékenységüket reklámozzák
Ez a hét megállapítás általában jellemzi a legtöbb szektát. Egy adott felekezet nem emiatt a 7 közös jellemző miatt szekta (ezek olyan szektás vonások, amelyek teológiai szempontból szektának nem minősülő vallásokban is előadódhatnak), hanem amiatt, hogy a Biblia alapvető tanításait eltorzítják és azt a vezetők szolgálatába állítják. Ahogyan az bemutatásra került Krisztussal kapcsolatban, Jehova Tanúi felekezetére ez igaz és a 7 jellemző közül is a legtöbb teljes mértékben igaz a szervezetre nézve.
Végezetül egy nagyon éles ellentmondásra szeretnénk - mintegy emlékeztetőnek - felhívni olvasóink és látogatóink figyelmét:
"Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol" (Róma 10:9).
Őrtorony 1994. május 1.-i számának a 13. oldalán a 17. bekezdés.
"Ha máshol járnának a gondolataink a Királyság-énekeink éneklésekor, és nem fognánk fel teljesen a szöveg értelmét, vajon nem hasonlítanánk némileg a hűtlen izraelitákra, akik feddésben részesültek, mert miközben ajkukkal Istent dicsérték, szívük messze eltávolodott tőle? (Máté 15:8)."

2. rész: Lélektani és szociológiai megközelítés avagy a Jehova Tanúi által kimutatott szektás viselkedés vizsgálata

A szektakérdés a társadalomban elsősorban szociológiai problémaként jelentkezik. 1990 után Magyarországon a nem „hagyományos" vallásokhoz való csatlakozás több szociológiai kutatás tárgyát képezte, valamint törvényi korlátozás is született a destruktív szekták terjeszkedésének visszaszorítására (amit a következő kormány a rossz módszere miatt el is törölt). 1994-ben az ilyen felekezetek tagsága közé 221 ezer személy tartozott (Oktatáskutató Intézet felmérése szerint), vagyis az egész lakosság számát tekintve 2%. Érthető tehát az aggodalom, hogy vajon közeli barátunk, családtagunk nem-e szektába került? És minket, volt Jehova Tanúit is érdekel, hogy nem vallásos megközelítés szerint vajon szekta-e Jehova Tanúinak szervezete?
Szociológiai szempontból általában azokat a csoportokat tekintették a múltban szektának, amelyek a boldogulási vágyat a jelenlegi földi életből máshova helyezték át. Csakhogy az idő múlásával a szekták és a tanításaik modernizálódtak. Megjelentek a pénzes vallások-vallásutánzatok, melyek a tagokat befolyás szerzésére, vagy az anyagi jólétre és így a szektaszervezet és elöljáróinak eltartására késztették. Ahogy szükségessé vált tehát a szektakérdést új alapokra helyezni, úgy kristályosodott ki, hogy a szektás embereknek van egy jellemző viselkedésük a szektákban működő elmekontroll miatt. Mivel Jehova Tanúi (a tagok és a szervezet is) tagadják, hogy belül a kulisszák mögött magas szintű elmekontroll működik, ezért tartjuk szükségesnek ezeknek a közös viselkedési jellemzőknek az ismertetését és a Tanúkkal való szembesítését.
A szekták tanítása szerint a szervezetük Istentől ered, az oda tartozó személyek pedig Isten kiválasztott emberei. Ez a tanítás minden szekta alapja. Így teremtik meg a vezetőik, a szervezet számára a legitimációt, erre hivatkozva követelnek engedelmességet és teljes ellenőrzést a magánélet felett is. Ebből eredő szektás viselkedési mód, hogy kérdezni, kritizálni, kétségbe vonni nem lehet. Különös értelmes sincs ennek - szól a szektás érvelés - mivel ez Isten szervezete.
A szekták önmagukat és hitrendszerüket az igazságként azonosítják. Ezzel tagjaikat különleges státuszba helyezik, miszerint csak ők válaszoltak az egész világon egyedül Istennek a hívására. Ezt a társadalom fölé emelést természetesen szorgalmas munkával és odaadással hálálja meg a szekta tagja a személytelen szervezetnek. Ez természetesen egy önbecsapás és önszuggesszió. A szekta tagjában kialakul az elitizmus érzése (én más vagyok, jobb vagyok, mint a többi bűnös ember). A kívülállókat a beszervezés elején arra bíztatják, hogy kritikusan vizsgálja meg jelenlegi hitét és egyházát. A tagjelölt azt a látszatot kapja, hogy a szektában (amit a tagok nem annak neveznek) működik a vallási tolerancia, de nemcsak a tagok személyenként gyakorolják, hanem ezt a szervezetük szorgalmazza is. A beszervezés után ennek a kritikus gondolkodásnak és toleranciának nyoma vész. A szektaszervezet óvja a tagjait a független gondolkodástól. A kritikai gondolkodás a szervezet szóhasználatában keveredik a kritizáló szellemmel (magyarázatként: a kritikai gondolkodás mérlegeli az állításokat alátámasztó bizonyítékokat; a kritizáló pedig állandó jelleggel a hibát keresi). Azt mondják, hogy a bírálatokat maga az Ördög sugallja. A független gondolkodás, a kritikai gondolkodás egyenlő a büszkeséggel, ami az Ördög fő bűne volt. Ez létszükséglete a szektának, hogy a hatalmát ne kelljen féltenie a saját tagjaitól.
Ezért a mentális szakemberek, szociológiai kutatók figyelmeztetnek mindenkit: ha nem vizsgálhatod felül vallásod tanításait, történelmét, nem tehetsz fel kényelmetlen kérdéseket, akkor jó úton haladsz afelé, hogy áldozattá válj és kihasználjanak. A szektás csoportok ellenségként kezelik azokat akik kiállnak a tagjaik közül, főképpen akkor, ha azoknak elvi problémájuk volt vallásukkal. Így még a legapróbb csoportok vezetői is (a szektás szervezetben) teljes hatalmat kapnak a környezetükben. A szektás közösségből való kizárás a családi életbe is beleszól, mert a családon belül is és a hitvesi ágyban is hatalma van a szektának. Erre az eljárásra az érv a gyülekezet tisztántartása és a fegyelmezés szükségessége (a szekta nem bízik Istenben, hogy képes cselekedni, ő maga intézkedik az Istene helyett).Másik szektás viselkedési mód amit ezek a kutatók kimutattak, az, hogy a szervezet egybeolvad a megmentéssel. Nem minden esetben jelentik ezt ilyen konkrétan ki, de valahogy mégis le lehet vezetni a tanításokból, hogy a szervezet határai egybeesnek a megmentés határaival. A tagok állandó figyelmeztetésben és feddésben részesülnek a saját jólétükre hivatkozva, hogy igyekezzenek megmaradni a szervezetben. Ez azzal együtt jár, hogy állandóan utalni kell arra, hogy ki(k) a valóban legitim vezetők aki(k)nek szavára figyelni kell és aki(k)nek a tagok engedelmességgel tartoznak. Minden a hatalmat gyakorlót erősíti.
A legtöbb szekta azzal rejti el ártalmas mentális befolyását, hogy a tagjaik becsületes civil életével takarózik. Azonban a becsületes, tisztességes és példamutató civil élet nemcsak az adott szektás szervezet tagjaira jellemző. A társadalom egy jelentős része rendelkezik hasonlóan magas erkölcsi színvonallal. Sokszor elismerik a szektás kiadványok is, hogy mások is erkölcsösen élnek, nemcsak a tagjaik (pl.: Fiatalok kérdései könyv és az Ébredjetek folyóirat rendszeresen utal arra, hogy az amerikai tizenévesek fele nem él házasság előtt nemi életet). Ha azonban a szektás szervezethez tartozó személyek valóban nagyobb arányban élnek is erkölcsösen, becsületesebben, mint a társadalom átlaga, akkor sem menti ez fel a szervezetet a hibái alól. Egyes tagok élete nagyban jobb irányba fordul azzal, amikor káros szenvedélyeiket elhagyják, viselkedésük emberibb lesz, de ezek az emberek tulajdonképpen az egyik nem normális életvitelből egy másik abnormális életvitelbe esnek át. A környezetüknek kétségkívül elviselhetőbb, de magára a személyiségre majdnem ugyanannyira káros. A káros szenvedélyek, az asszociális viselkedések elhagyásának vannak olyan módszerei is, melyek nem foglalnak magukban manipulációt, és ezek sokkal tartósabb hatást tudnak elérni az érintett személyben. Az a szektás felfogás, hogy „az eltávolodottak visszakerülnek saját bűneikbe" pontosan azt igazolja, hogy a szekta kijózanító, életminőség-javító hatása nem volt elég mélyreható, változatlanul hagyta a lelki mechanizmusokat, nem volt képes igazi megoldást nyújtani.
Jehova Tanúit jól, esetleg belülről ismerő embereknek a fenti sorok elegendőek annak megállapítására, hogy a lélektani és szociológiai megközelítést alkalmazva szektának tekinthető-e Jehova Tanúi szervezete. A fenti sorokat nem Jehova Tanúiról írták, hanem általában a szektás viselkedés jellemzőiről.
Az a tény, hogy Jehova Tanúi évente 300 ezer fővel növekszenek azt bizonyítja, hogy a társadalomban szükség van megbízható felvilágosításra és védelemre a szektákról. Mivel a volt szektatagok testközelből ismerik a szektákat, ezért a jövőben a szektákért - így a Jehova Tanúiért - folytatott missziókból és más megmozdulásokból, akciókból, nem szabadna mellőzni őket.

Olvasóim küldték 1.

A következő bevezetőt Tamara küldte nekem a záródolgozatához bevezetőként, amit csütörtöktől el is olvashattok majd:


Ami a dolgozatból kimaradt…



A dolgozatomat a Jehova Tanúi gyülekezetében megélt tapasztalataim ihlették. Egy olyan jelenségre kívántam rávilágítani, amit saját magamon, és a barátaimon is volt alkalmam felismerni. Mivel a dolgozatban általánosságban véve kellett bemutatnom ezt a jelenséget, itt szeretném kiegészíteni néhány információval, ami érdekes lehet azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint én.



A bevezető idézet („a legfájóbb kín örömet színlelni”- Márai Sándor) teljesen ráillik arra, amit éveken keresztül éreztem. Ha szenvedsz, ha problémáid vannak, arról csakis te tehetsz, nem jó a szemléletmódod, a szellemiséged, stb. Jehova boldog gyülekezetében boldognak kell lenned, és punktum! Évekig gyűltek bennem az ellentmondások – miért váltak el egymástól a barátaink, akiket jó embereknek ismertem meg, és tudom, hogy szerették egymást? Miért lettek néhányan alkoholbetegek? Hogyan lehetséges, hogy egyes testvéreket depresszióval kezelnek? A gyülekezetben mindig olyan magyarázatokat kaptunk, hogy tanulmányozzuk sokat a keresztény kiadványokat, prédikáljunk minél többet, és akkor tapasztalni fogjuk Jehova gazdag áldásait. Keményen küzdöttem, erőmön felül. Mégis, ott motoszkált bennem a ’valami nem stimmel’ érzés. Nem tudtam megfogalmazni, mi az. Nem voltak rá szavaim.

(– ajánlott olvasmány: Orwell: 1984. csak röviden: az ’újbeszél’ egy olyan nyelv, amely eleve kizár a rendszerrel kapcsolatos minden kritikát, ugyanis nincsenek rá szavak)



Természetesen, eszembe sem jutott volna a ’hitehagyottak rosszindulatú rágalmait’ olvasni az interneten, vagy másutt. Ami nekem az utolsó ’lökést’ adta, az két olyan gondolat volt, amit a 2009-es körzetkongresszuson hallottam. Az egyik az volt, amikor az előadó a testünkből kioperált ’rákos daganat’-hoz hasonlította azokat a rokonainkat, akik elhagyták a gyülekezetet. Szerinte, ha kapcsolatot ápolnánk ezekkel a rokonainkkal, az olyan lenne, mintha ezt a kioperált rákos daganatot otthon a vitrinben tárolnánk, és néha kivennénk, hogy gyönyörködjünk benne, hiszen az ’a testünkből van’. Ott ültem, és teljesen le voltam forrázva. Istenem, 20 éve tanulunk a krisztusi szeretetről, és most a körzetfelvigyázó szájából kell azt hallanom, hogy a gyermekeimre így kellene tekintenem? Hát ki vagyok én? Hogyan tehetnék ilyet? Legszívesebben ordítottam volna: emberek, ébredjetek fel, hol van ez Jézus szellemiségétől? Jézus a tékozló fiúról szóló példázatában nem azt tanította nekünk, hogy mindig tartsuk nyitva az ajtót? Hogyan lehetünk jó hatással valakire, ha szóba sem állunk vele? Mi történt volna a tékozló fiúval, ha az apja elfordult volna tőle, mint egy ’rákos daganat’-tól? Talán öngyilkos lett volna elkeseredettségében, és akkor ki lett volna a felelős a haláláért?

A másik dolog, amit nem tudok elfelejteni, amikor egy demonstrálásban egy lány a tanárnőjével beszélgetett arról, hogy ő nem megy továbbtanulni az egyetemre, mert az úttörő szolgálat fontosabb a számára. Ennek a lánynak (a való életben) a nővére egyetemre jár(t) (azóta abbahagyta). Hogyan érezhette ő magát a helyén ülve, miközben a húga által alázták őt meg mindazok előtt, akik tudták, hogy ő egyetemre jár? És hogyan érezhette magát a húga? Nekem megrendítő volt ezt látnom. Visszataszítónak tartom azt, hogy miközben ’hivatalosan’ nem tiltják a továbbtanulást, különböző kifinomult módszerekkel mindenki számára világossá teszik, hogyan kell tekinteni azokat, akik egyetemre járnak.

Jézus tanításai a szeretetről szólnak, és ez a két eset ordítóan ellenkezett azzal, amit tőle tanultam. Azt hiszem, ez volt az a pont, amikortól kezdve már nem tudtam mindent a szőnyeg alá söpörni azzal, hogy ’senki sem tökéletes’, ’várj Jehovára, majd ő megoldja’ és ezekhez hasonló.



A dolgozat írása közben szorgalmasan kutattam, több ezer oldalt olvastam át, úgy érzem, sokat tanultam. Más vallásokat is megvizsgáltam, és azt láttam, hogy néhány hitbéli értelmezéstől eltekintve, félelmetes hasonlóságok vannak Jehova Tanúival, úgy a tanításokban, mint a módszerekben és a gyakorlati kivitelezésben. A dolgozatban leírtak Jehova Tanúira és más vallásokra is vonatkoztathatóak.



További következtetések levonását az Olvasóra bízom, én csupán egy gondolatot emelnék ki: a legnagyobb problémát abban látom, hogy ’elhalasztott életek’ jönnek létre. Nem gondolom, hogy mindenáron élnünk kell e világ által felkínált minden lehetőséggel, ez egyrészt nem is lehetséges, másrészt egyáltalán nem biztos, hogy boldogabbak leszünk általa. De azt sem gondolom, hogy Isten elvárja tőlünk azt, hogy az emberi természettel együtt járó természetes szükségleteinket is félretéve szolgáljuk Őt (házasság, gyermeknemzés, pihenés – bármi, ami elvenné az időt a ’fontosabb dolgoktól’). Remélem, hogy sikerült értelmesen megfogalmaznom, amit még szerettem volna hozzáfűzni. Szándékosan nem tértem ki sok dologra, hogy ne vesszen el a lényeg. Jó olvasást!

Jehova új fénye! 2010

A  következő videó fordítását készítettem el nektek: 

2010 Jehova Tanúi Körzetgyűlése
Szombat délután "Maradjatok a Legmagasabb Titkos Helyén"
A következő vázlat a 2010-es Körzetgyűlésen kerül bemutatásra, az új dvd kiadáshoz, Jehova Tanúi A hit a gyakorlatban (szó szerint A hit akcióban/harc közben) Első rész: A sötétségen kívül
Előadás vázlat
Az előadást kizárólag a Vezető Testület tagjai vagy Fiókbizottsági tagok adhatják át.

NE MOST HAGYJUK EL A "TITKOS HELYET"! (12 perc)
A Máté 24:34 legújabb értelmezése kihangsúlyozza, hogy mélyen a vég idejében élünk. [olvasd fel] (w10 4/15 10-11 old. 13-14; w08 2/15 23-25 old. 10-15, szövegdoboz)
Máté 24:34: 34 Bizony mondom nektek, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.
Egy generáció kortársakból áll – személyekből, akik egy időben élnek. Például, a Kivonulás (2Mózes) 1:6 úgy utal Józsefre és „minden testvérére” mint „az egész generációra”.
6 Majd meghalt József és valamennyi testvére, meg az az egész nemzedék.
József testvérei közül tízen József születése előtti események tanúi voltak; legalább két testvére József halála után is tovább élt (1Mózes 50:24)
24 Idővel József ezt mondta testvéreinek: „Én meghalok. Isten azonban biztosan rátok fordítja majd figyelmét, és kivisz titeket erről a földről arra a földre, amely felől megesküdött Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.
Habár a korszakok változtak, ezeket a kortársakat egy generációnak tekintették. Ezzel összhangban, a „generáció” kifejezés, amelyre a Máté 24:34 utal, magában foglalja a felkent keresztények két csoportját. Az első csoport jelen volt 1914-ben, amikor Krisztus jelenlétének „a jele” megfigyelhetővé vált (Máté 24:3)
3 Míg az Olajfák hegyén ült, a tanítványok külön odamentek hozzá, és ezt mondták: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a világrendszer befejezésének?”
A második csoport a később felkenetettekből áll, és egy ideig kortársai az idősebb csoportnak.
Jézus szavai a Máté 24:34-ben rámutatnak, hogy néhányan a második csoportból tanúi lesznek a „nagy nyomorúság” kezdetének; ennélfogva, a „generáció” hossza korlátozott. Szemléltetésképpen: F. W. Franz 1893-ban született, 1913-ban keresztelkedett meg és így élve ismerhette fel „a jelet” 1914-ben. Mivel Franz Testvér 1992-ig élt, sok jelenkori felkent a kortársa volt, és részei a „generációnak” amelyről Jézus azt mondta, hogy nem múlik el „amíg mindezen dolgok meg nem történnek”.
Franz testvér és más hűséges felkentek is olyan időszakban éltek, amikor erős hitre volt szükség ahhoz, hogy a „Legmagasabb titkos helyén” maradhassanak meg. C. T. Russel ezen a titkos helyen maradt azután is, hogy a társa, N. H. Barbour elutasította a váltságdíjat (annak intézményét). J. F. Rutheford szilárdan kiállt a Bibliai igazságért a szervezeten belüli és kívüli ellentétek ellenére (dacára) is. Megindító átgondolni, hogy Jehova hogyan védte meg a hűséges szolgáit szellemileg, ezen időszak alatt.
Egy új gondoskodás segíteni fog nekünk, hogy még teljesebben nagyra értékeljük Jehova körültekintő, szerető gondoskodását a követőin, mind a múltban, mind a jelenben. Ez egy gyönyörűséges új DVD, melynek címe Jehova Tanúi - A hit a gyakorlatban (szó szerint A hit akcióban/harc közben) Első rész: A sötétségen kívül A hiteteket nagyon meg fogja erősíteni ahogyan megvizsgáljátok a bátorságát és hűségét ezeknek az embereknek, és annak vizsgálata is ahogyan Jehova vezette őket „ki a sötétségből az Ő csodálatos fényére” (1Péter 2:9)
9 Ti azonban „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy mindenfelé hirdessétek annak kitűnő tulajdonságait”, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívott titeket.



1. VERZIÓ:
Őrtorony 1995 11/15:
11-15. oldal:
7 E hűséges zsidó keresztények észrevették Dániel próféciájának teljesedését, és szemtanúi voltak azoknak a tragikus háborúknak, éhínségeknek, járványoknak, földrengéseknek és törvénytelenségnek, melyekről úgy jövendölt Jézus, mint amelyek részét alkotják ’a dolgok rendszere befejezése jelének’ (Máté 24:3, NW ). De vajon megmondta nekik Jézus, mikor fogja Jehova ténylegesen végrehajtani az ítéletet azon a korrupt rendszeren? Nem. Amit az ő jövőbeni királyi jelenlétének csúcspontjáról prófétált, az kétségkívül az I. századi „nagy nyomorúságra” is érvényes volt: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül” (Máté 24:36, Úf ).
8 A zsidók megtehették, hogy Dániel próféciája alapján kiszámítják, mikor jelenik meg Jézus a Messiásként (Dániel 9:25). Azt viszont nem közölték velük, hogy milyen időpontban jön el a „nagy nyomorúság”, amely végül is elpusztította a dolgok hitehagyott zsidó rendszerét. Csak Jeruzsálem és az ott lévő templom pusztulása után ismerték fel, hogy i. sz. 70 volt ez az időpont. Mindamellett már előtte is tisztában voltak Jézus prófétai szavaival: „el nem múlik ez a nemzetség [nemzedék, Úf ], mígnem mindezek meglesznek” (Máté 24:34). A „nemzedék” szó alkalmazása itt láthatólag különbözik a Prédikátor 1:4-ben találhatóétól, amely egymást követő nemzedékekről beszél, melyek egy bizonyos időtartam alatt jönnek és mennek.
„Ez a nemzedék” mi az?
9 Amikor az Olajfák hegyén a Jézus társaságában helyet foglaló négy apostol hallotta Jézusnak a „dolgok rendszere befejezéséről” szóló próféciáját, vajon hogyan értette az „ez a nemzedék” kifejezést? Az evangéliumokban a „nemzedék” szó a görög ge·ne·a′ fordítása, melyet általánosan használt szótárak ilyen szavakkal határoznak meg: ’Tulajdonképpeni értelemben . . . egy ős leszármazottai’ (Dr. Varga Zsigmond J.: Újszövetségi görög—magyar szótár). ’Az, amit nemzettek, egy család; . . . egy genealógiának egymást követő tagjai . . . vagy az emberek egy nemzetségének . . . vagy az ugyanabban az időben élő emberek teljes sokaságának tagjai, Máté 24:34; Márk 13:30; Luk 1:48; 21:32; Fil 2:15, s kivált az ugyanabban az időszakban élő zsidó nemzetbeliek’ (W. E. Vine: Expository Dictionary of New Testament Words). ’Az, amit nemzettek, ugyanonnan származó emberek, egy család; . . . az ugyanabban az időben élő emberek teljes sokasága: Mt 24,34; Mk 13,30; Lk 1,48 . . . kivált az egyazon időszakban élő zsidó nemzetségre alkalmazva’ (J. H. Thayer: Greek-English Lexicon of the New Testament).
10 Vine és Thayer tehát mindketten a Máté 24:34-re hivatkoznak, amikor úgy határozzák meg az „ez a nemzedék” (he ge·ne·a′ hau′te) kifejezést, mint ’az ugyanabban az időben élő emberek teljes sokaságát’. Egy teológiai szótár alátámasztja e meghatározást, megállapítva: „Ahogy Jézus használja a »nemzedék« szót, az kifejezi az ő átfogó célját: a teljes népre céloz, és tudatában van a bűnben való összetartásuknak” (Theological Dictionary of the New Testament, 1964). Valóban, a „bűnben való összetartás” világosan meglátszott a zsidó nemzetnél, amikor Jézus a földön volt, éppúgy, ahogy a mai világrendszernek is jellemzője.
11 Ezt a dolgot tanulmányozva a keresztények persze elsősorban azt követve gondolkodnak, ahogyan az ihletett evangéliumírók használták a görög he ge·ne·a′ hau′te, vagyis „ez a nemzedék” kifejezést, amikor is közvetítették Jézus szavait. A kifejezést következetesen negatív értelemben használták. Jézus ennélfogva „kígyóknak, mérges kígyók fajzatainak” hívta a zsidó vallási vezetőket, és folytatásképpen azt mondta, hogy a Gyehennának büntetése lesz végrehajtva „ezen a nemzetségen [nemzedéken, Úf ]” (Máté 23:33, 36). De vajon ez az ítélet a képmutató papságra korlátozódott? Szó sincs róla. Jézus tanítványai számos alkalommal hallották, amint „erről a nemzedékről” beszélt, és egységesen sokkal tágabb értelemben alkalmazta a kifejezést. Milyen értelemben?
„Ez a gonosz nemzedék”
12 Jézus nagy galileai szolgálata idején, i. sz. 31-ben röviddel a pászka után a tanítványai hallották, amint ezt mondta „a sokaságnak”: „kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget [nemzedéket, Úf ]? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok. Mert eljött [Keresztelő] János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne. Eljött az embernek Fia [Jézus], a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja!” Nem lehetett kedvére tenni ennek az elvtelen „sokaságnak”! (Máté 11:7, 16–19).
13 Később, i. sz. 31-ben, amikor Jézus és tanítványai a második galileai prédikáló körútjukra indultak, „némelyek az írástudók és farizeusok közül” jelt kértek Jézustól. Ő ezt mondta nekik és a jelen lévő „sokaságnak”: „E gonosz és parázna nemzetség [nemzedék, Úf ] jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában . . . Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel [nemzedékkel, Úf ] is” (Máté 12:38–46). Nyilvánvaló, hogy „ez a gonosz nemzedék” a vallási vezetőket is és „a sokaságot” is magában foglalta, amely sohasem értette meg a Jézus halálában és feltámadásában beteljesedett jelt.
14 Az i. sz. 32. évi pászkát követően, midőn Jézus és tanítványai Galilea Magdala nevű területére érkeztek, a szadduceusok és a farizeusok újra jelt kértek Jézustól. Ő ismét megmondta nekik: „E gonosz és parázna nemzetség [nemzedék, Úf ] jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne” (Máté 16:1–4). Csakugyan, e vallásos képmutatók igencsak hibáztathatók voltak mint vezetők a hűtlen „sokaság” között, melyet úgy ítélt el Jézus, mint „ezt a gonosz nemzedéket”.
15 Galileai szolgálatának vége felé Jézus magához hívta a sokaságot meg a tanítványait, és ezt mondta: „valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség [nemzedék, Úf ] között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt” (Márk 8:34, 38). Nyilvánvaló hát, hogy az akkori idők megbánás nélküli zsidóinak tömegei alkották „e parázna és bűnös nemzedéket”. Néhány nappal később, Jézus elváltozása után, Jézus és a tanítványai „a sokasághoz értek”, és egy férfi arra kérte őt, hogy gyógyítsa meg a fiát. Jézus megjegyezte: „Óh hitetlen és elfajult nemzetség [nemzedék, Úf ]! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket?” (Máté 17:14–17; Lukács 9:37–41).
16 Valószínűleg Júdeában történt, az i. sz. 32. évi sátoros ünnep után, „amikor . . . egyre nagyobb sokaság gyülekezett” Jézus köré, hogy megismételte azt, amivel elítélte őket, mondván: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele” (Lukács 11:29, Úf ). Végül, amikor a vallási vezetők bíróság elé állították Jézust, Pilátus felajánlotta, hogy szabadon engedi őt. A feljegyzés így szól: „A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el . . . Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!” E „gonosz nemzedék” Jézus vérét követelte! (Máté 27:20–25).
17 Egy „hitetlen és elfajult nemzedék” tehát a vallási vezetőitől felbujtva kulcsszerepet játszott az Úr Jézus Krisztus halálának kieszközlésében. Ötven nappal később, i. sz. 33 pünkösdjén, a tanítványok szent szellemet kaptak, és különböző nyelveken kezdtek beszélni. A hang hallatán „egybegyűle a sokaság”, és Péter apostol úgy szólt hozzájuk, mint ’zsidó férfiakhoz és Jeruzsálem minden lakójához’ (Úf), mondván: „Azt [Jézust] . . . megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek.” Hogyan reagáltak némelyek a hallgatóságban? „Szívökben megkeseredének.” Péter ekkor arra kérte őket, hogy tanúsítsanak megbánást. „Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: »Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!«” (Úf). Válaszul erre mintegy háromezren „örömest vevék az ő beszédét, [és] megkeresztelkedének” (Cselekedetek 2:6, 14, 23, 37, 40, 41).
Azonosítva „ez a nemzedék”
18 Akkor hát mi az a „nemzedék”, amire oly gyakran utalt Jézus a tanítványai jelenlétében? Hogyan értették azokat a szavait, hogy „el nem múlik ez a nemzetség [nemzedék, Úf ], mígnem mindezek meglesznek”? Jézus biztos, hogy nem tért el attól, hogy a tőle megszokott módon használja az „ez a nemzedék” kifejezést, melyet következetesen a korabeli tömegekre és egyúttal „vak vezetőikre” alkalmazott, akik együttesen alkották a zsidó nemzetet (Máté 15:14). „Ez a nemzedék” átélte mindazt a gyötrelmet, melyet megjövendölt Jézus, és aztán elmúlt egy mindent felülmúló „nagy nyomorúságban”, amely Jeruzsálemet sújtotta (Máté 24:21, 34).
19 Az I. században Jehova ítélkezett a zsidó nép felett. A megbánást tanúsító személyeket, akik kezdtek hitet gyakorolni Jehovának a Krisztus általi irgalmas gondoskodásában, kimentették e „nagy nyomorúságból”. Jézus szavainak megfelelően minden megjövendölt dolog bekövetkezett, majd a dolgok zsidó rendszerének ’ege és földje’ — az egész nemzet, a vallási vezetőivel és az emberek gonosz társadalmával együtt — elmúlt. Jehova végrehajtotta az ítéletet! (Máté 24:35; vö. 2Péter 3:7).
20 Azok a zsidók, akik odafigyeltek Jézus prófétai szavaira, átlátták, hogy megmentésük nem attól függ, hogy megpróbálják-e kiszámítani egy „nemzedék” vagy bizonyos, időponthoz kötött „idők és alkalmak [időszakok, Vida fordítás]” hosszúságát, hanem attól, hogy elkülönülve maradnak-e a korabeli elvetemült nemzedéktől, és buzgón cselekszik-e Isten akaratát. Bár Jézus próféciájának utolsó szavai a napjainkban esedékes fő beteljesedésre vonatkoznak, az I. századi zsidó keresztényeknek is meg kellett szívlelniük az intést: „Vigyázzatok [virrasszatok, Vi] azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lukács 21:32–36; Cselekedetek 1:6–8).
21 Ma „közel van az Úrnak nagy napja . . ., és igen siet” (Sofóniás 1:14–18; Ésaiás 13:9, 13). Hirtelen, Jehova saját, előre meghatározott ’napján és órájában’ rá lesz szabadítva a dühe a világ vallási, politikai és kereskedelmi elemeire, s ezekkel együtt a jelenkori „gonosz és parázna nemzetséget [nemzedéket, Úf ]” alkotó önfejű emberekre is (Máté 12:39; 24:36; Jelenések 7:1–3, 9, 14). Hogyan érheted el, hogy kimentsenek „a nagy nyomorúságból”? A következő cikkünk választ ad erre, és beszél a jövőre vonatkozó nagyszerű reménységről.
[Lábjegyzetek]
E prófécia részletes összefoglalása végett, kérjük, vizsgáld meg Az Őrtorony 1994. február 15-ei számában a 14. és 15. oldalon lévő táblázatot.
Ha további felvilágosítást szeretnél kapni az „[év]hetek”-kel kapcsolatban, vizsgáld meg A Biblia Isten Szava vagy emberé? című könyv 130—132. oldalát; megjelent a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. kiadásában.
Bizonyos Bibliák a következőképpen adják vissza a Máté 24:34-ben megtalálható he ge·ne·a′ hau′te kifejezést: „ezek az emberek” (W. F. Beck: The Holy Bible in the Language of Today, 1976); „ez a nemzet” (K. S. Wuest: The New Testament—An Expanded Translation, 1961); „ez a nép” (D. H. Stern: Jewish New Testament, 1979).
E hűtlen „sokaságot” nem szabad egynek tekinteni az ‛am-ha·’a′rec-cel, vagyis ’a föld népével’, amellyel a büszke vallási vezetők nem voltak hajlandók kapcsolatot ápolni, de amelyen Jézus „könyörületességre indula” (Máté 9:36; János 7:49).
Hogyan válaszolnál?
□ Mit tanulunk a Dániel 9:24–27 beteljesedéséből?
□ Hogyan határozzák meg általánosan használt szótárak a bibliai értelemben alkalmazott „ez a nemzedék” kifejezést?
□ Hogyan használta Jézus következetesen a „nemzedék” kifejezést?
□ Hogyan teljesedett be a Máté 24:34, 35 az I. században?

19. oldal:
7 A fentiekkel összhangban Robert Wohl, történészprofesszor ezt írta a The Generation of 1914 (Az 1914-es nemzedék) című könyvében: „Egy történelmi nemzedéket nem az időrendi korlátai . . . határoznak meg. Nem időpontok közötti zóna.” Kimutatta azonban, hogy az I. világháború „a múlttal való szakítás elemi erővel ható érzetét” keltette, s hozzátette: „Azok, akik átélték a háborút, soha nem tudtak szabadulni attól a gondolattól, hogy egy világ véget ért, s egy másik kezdődött 1914 augusztusában.” Mennyire igaz ez! A dolog döntő pontját célozza meg. Az emberiségnek „ez a nemzedéke” megdöbbentő változásokat tapasztal 1914 óta. Látja a milliók vérében ázó földet. Hadviselés, népirtás, terrorizmus, bűnözés és törvénytelenség üti fel a fejét világszerte. Éhínség, betegségek és erkölcstelenség söpör végig földgolyónkon. Jézus megjövendölte: „ti is [mármint a tanítványai], mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség [nemzedék, Úf ] el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek” (Lukács 21:31, 32).
8 Igen, a messiási Királyság teljes győzelme közel van! Akkor hát nyerhetünk-e valamit is azzal, ha időpontokra tekintünk, vagy egy „nemzedék” szó szerinti életidejét találgatjuk? Semmiképpen! A Habakuk 2:3 világosan kijelenti: „e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!” Jehova számonkérési napja rohamosan közelget (Jeremiás 25:31–33; Malakiás 4:1).
9 Amikor 1914-ben Krisztus Királyság-uralma elkezdődött, Sátán levettetett a földre. Ez azt jelenti, hogy „jaj a föld . . . lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 12:12). Ez az idő valóban kevés, összehasonlítva Sátán több ezer éves uralkodásával. A Királyság közel van, és ez arra a napra és órára is igaz, amikor Jehova végrehajtja az ítéletet e gonosz nemzedéken! (Példabeszédek 3:25; 10:24, 25).
A „nemzedék”, amely elmúlik
10 Vizsgáljuk meg tüzetesebben Jézusnak a Máté 24:34, 35-ben található kijelentését: „Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség [nemzedék, »Úf«], mígnem mindezek meglesznek. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.” Jézus ezutáni beszédei megmutatják, hogy „arról a napról és óráról . . . senki sem tud”. De ami sokkal fontosabb, rávilágít, hogy el kell kerülnünk azokat a csapdákat, amelyek körülvesznek ebben a nemzedékben. Jézus tehát hozzáteszi: „A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele [jelenléte, NW ] is. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele [jelenléte, NW ] is” (Máté 24:36–39). Jézus itt napjainak nemzedékét a Noé napjaiban élőhöz hasonlította (1Mózes 6:5, 9, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása).
11 Nem ekkor hallották először az apostolok, hogy Jézus így hasonlít össze ’nemzedékeket’, hiszen néhány nappal korábban a következőket jelentette ki magára vonatkozóan: „[az Emberfiának] sokat kell . . . szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől [nemzedéktől, »Úf«]. És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is” (Lukács 17:24–26). A Máté 24. fejezet és a Lukács 17. fejezet tehát ugyanolyan összehasonlítást tesz. Noé napjaiban „minden test” — amely „megrontotta vala az ő útát a földön”, s amely elpusztult az Özönvízben — alkotta „ezt a nemzedéket”. Jézus napjaiban a Jézust elutasító hitehagyott zsidó emberek alkották „ezt a nemzedéket” (1Mózes 6:11, 12; 7:1).
12 Ezért Jézus próféciájának mai, végső beteljesedésében az „ez a nemzedék” megjelölés nyilván azokra a földi népekre vonatkozik, amelyek látják ugyan Krisztus jelenlétének a jelét, de nem teszik jobbá útjaikat. Ezzel ellentétben mi mint Jézus tanítványai nem engedjük, hogy „ennek a nemzedéknek” az életstílusa formáljon bennünket. Igaz, a világban vagyunk, de nem szabad annak részét alkotnunk, „mert az idő közel van” (Jelenések 1:3; János 17:16). Pál apostol így int minket: „Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség [nemzedék, Úf ] közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon” (Filippi 2:14, 15; Kolossé 3:5–10; 1János 2:15–17).
30-31. oldal, Olvasók kérdései:
Olvasók kérdései
Az 1Péter 2:9-ben a „Károli fordítás” „választott nemzetség”-nek hívja a felkent keresztényeket. Vajon ez hatással kell hogy legyen az azzal kapcsolatos nézetünkre, ahogy Jézus használta a Máté 24:34-ben feljegyzett „nemzetség [nemzedék, »Újfordítású revideált Biblia«]” szót?
A „nemzetség” szó csakugyan megjelenik mindkét szövegrész visszaadásában bizonyos fordításokban. A Károli fordítás szerint Péter apostol ezt írta: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Jézus pedig megjövendölte: „Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek” (1Péter 2:9; Máté 24:34).
Az először említett szövegrészben Péter apostol a görög ge′nosz szót használta, míg a Jézus kijelentését tartalmazó szövegben a ge·ne·a′ szót találjuk. E két görög szó hasonlónak tűnhet, és közös gyökhöz is kapcsolódik; ennek ellenére különböző szavak, és különbözik a jelentésük. Egy referenciabiblia az 1Péter 2:9-re vonatkozólag a következőket mondja lábjegyzetben: „’Nemzetség’. Gör.: ge′nosz; különbözik a ge·ne·a′, ’nemzedék’ szótól, mint a Mt 24:34-ben” (New World Translation of the Holy Scriptures—With References). Ennek megfelelő lábjegyzetet találunk a Máté 24:34-re vonatkozólag is.
Ahogy e lábjegyzetek is mutatják, a ge′nosz-t helyesen adja vissza a magyar ’nemzetség’ szó, amint az rendszerint meg is található a magyar fordításokban. Az 1Péter 2:9-ben Péter az Ésaiás 61:6-ban található próféciát alkalmazta az égi reménységű felkent keresztényekre. Ezek sok nemzetből és törzsből gyűjtetnek egybe, de nemzetiségi hovatartozásuk elveszti jelentőségét, amikor részévé válnak a szellemi Izráel nemzetének (Róma 10:12; Galátzia 3:28, 29; 6:16; Jelenések 5:9, 10). Péter úgy azonosította őket, mint akik szellemi értelemben elhatárolható csoporttá — „választott nemzetséggé, királyi papsággá, szent nemzetté, megtartásra való néppé” — válnak.
Abban a görög szövegben viszont, amely Jézusnak a Máté 24:34-ben található szavait tartalmazza, a ge·ne·a′ szót találjuk. Széles körben elismerik, hogy Jézus itt nem az embereknek valamelyik „nemzetségére” utalt, hanem azokra az emberekre, akik egy meghatározott időszakban élnek.
Csaknem száz évvel ezelőtt Charles T. Russell, a Watch Tower Society első elnöke világossá tette ezt, a következőket írva: „Noha elmondható, hogy a »nemzedék« és a »nemzetség« szó közös gyökből vagy kiindulópontból származik, mégsem ugyanaz a kettő; és az Írás szerinti alkalmazásban a két szó teljesen elhatárolható egymástól . . . Az ezt a próféciát tartalmazó három különböző feljegyzésben az tulajdoníttatik Urunknak, hogy egy egészen más görög szót (genea) használt, amely nem azt jelenti, hogy ’nemzetség’, hanem ugyanaz a jelentése, mint a mi . . . ’nemzedék’ szavunknak. E görög szó (genea) egyéb alkalmazásai bizonyítják, hogy nem a ’nemzetség’ értelemben használatos, hanem azonos időben élő emberekre utal” (The Day of Vengeance, 602. és 603. oldal).
Egy közelmúltban kiadott, bibliafordítóknak készült kézikönyv megállapítja: „[A New International Version] szó szerint fordítja az ez a nemzedék kifejezést, de aztán lábjegyzetben megjegyzi: Vagy ’nemzetség’. Az Újszövetség egyik szaktudósa pedig úgy véli, hogy »Máté nem csupán a Jézus utáni első nemzedékre gondol, hanem a judaizmus összes olyan nemzedékére, amely elutasítja őt«. Nincs azonban olyan nyelvi bizonyíték, amely alátámasztaná e következtetések valamelyikét is, és el kell vetni őket mint a nyilvánvaló jelentés kikerülésére tett kísérleteket. Eredeti megfogalmazásában az utalás kizárólag Jézus saját kortársaira vonatkozott” (A Handbook on the Gospel of Matthew, 1988).
Amint a 10—15. oldalon kifejtjük, Jézus elítélte az ő idejében élő zsidók nemzedékét, a kortársait, akik elutasították őt (Lukács 9:41; 11:32; 17:25). Ennek a nemzedéknek a leírásakor gyakran használt minőségjelzőket — például: „gonosz és parázna”, „hitetlen és elfajult”, valamint „parázna és bűnös” (Máté 12:39; 17:17; Márk 8:38). Jézus, amikor utolsó alkalommal használta a „nemzetség [nemzedék, Úf]” szót, az Olajfák hegyén volt négy apostollal (Márk 13:3). Ezek a férfiak — akik még nem voltak felkenve szellemmel, és keresztény gyülekezethez sem tartoztak még —, biztos, hogy nem alkották embereknek sem nemzedékét, sem nemzetségét. Azt viszont jól tudták, hogyan használja Jézus a „nemzetség [nemzedék, Úf]” kifejezést a kortársaira utalva. Ésszerű hát, hogy megértették, mire gondolt, amikor utolsó alkalommal említette „ezt a nemzetséget [nemzedéket, Úf]”. Péter apostol, aki jelen volt, ezután így sürgette a zsidókat: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” (Cselekedetek 2:40, Úf).
Gyakran jelentettünk már meg bizonyítékokat arra nézve, hogy sok olyan dolog, melyet Jézus ugyanebben a beszédben jövendölt meg — például háborúk, földrengések és éhínségek — a prófécia őáltala történt kijelentése és Jeruzsálem i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulása között teljesedett. Sok, de nem mindegyik. Arra például nincs bizonyíték, hogy a rómaiak Jeruzsálem elleni támadása (i. sz. 66—70) után megjelent volna „az ember Fiának jele”, előidézve, hogy „a föld minden nemzetsége” verje magát (Máté 24:30). Ezért az akkori, vagyis az i. sz. 33 és i. sz. 70 közötti teljesedésnek csupán kezdeti teljesedésnek kellett lennie, nem pedig a maradéktalan vagy nagyarányú teljesedésnek, amelyre Jézus ugyancsak rámutatott.
G. A. Williamson a következőket írja annak a fordításnak az előszavában, melyet Josephusnak A zsidó háború című művéből készített: „Máté elmondja nekünk, hogy a tanítványok kettős kérdést tettek fel [Jézusnak] — a Templom pusztulásával kapcsolatban, valamint az Ő saját, végső eljövetelével kapcsolatban — Ő pedig kettős választ adott nekik, amelynek első része nagyon színesen jövendölte meg azokat az eseményeket, melyeket aztán ilyen részletességgel kellett hogy leírjon Josephus.”
Igen, a kezdeti teljesedésben az „ez a nemzetség [nemzedék, Úf]” nyilvánvalóan ugyanazt jelentette, mint más alkalmakkor — a hitetlen zsidók azonos időben élő nemzedékét. Nem múlhatott el e nemzedék anélkül, hogy ne tapasztalná, amit Jézus megjövendölt. Amint Williamson megjegyezte, e prófécia igaznak bizonyult a Jeruzsálem pusztulásához vezető évtizedekben, ahogy azt le is írta egy szemtanú történész, Josephus.
A második vagy nagyobb teljesedésben az „ez a nemzetség [nemzedék, Úf]” ésszerűen nézve szintén az azonos időben élő embereket jelenti. Ahogy a 16. oldalon kezdődő cikk megállapítja, nem kell úgy következtetnünk, hogy Jézus egy „nemzedéket” alkotó, meghatározott számú évre utalt.
Ellenkezőleg, két kulcsdolgot mondhatunk el bármely olyan időről, amelyre a „nemzedék” szóval történik utalás. 1. Az embereknek egy nemzedékét nem tekinthetjük úgy, mint egy megszabott számú évből álló időszakot, miként a meghatározott számú évet jelentő időmegjelölések esetében tesszük (évtized vagy évszázad). 2. Egy nemzedék emberei aránylag rövid ideig élnek, s nem egy igen hosszú időszakon át.
Következésképpen: amikor az apostolok hallották, amint Jézus „erre a nemzetségre [nemzedékre, Úf]” utal, vajon mire gondoltak? Amíg mi, az utólagos éleslátásnak köszönhetően, tudjuk, hogy Jeruzsálemnek a „nagy nyomorúságban” bekövetkező pusztulása 37 évvel később jött el, addig a Jézust hallgató apostolok ezt nem tudhatták. Arról van szó inkább, hogy az általa említett „nemzedék” számukra nem egy igen hosszú időszak gondolatát hordozta, hanem azokat az embereket jelentette, akik egy aránylag korlátozott hosszúságú időszakon át élnek. Ugyanez igaz a mi esetünkben is. Mennyire helyénvalók tehát Jézus ezután mondott szavai: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté 24:36, 44, Úf).
[Lábjegyzet]
Az „ez a nemzetség [nemzedék, Úf]” kifejezésben a houtosz mutató névmásnak egy alakja jól megfelel a magyar ’ez’ szónak. Utalhat valamire, ami jelen van, vagy ami a beszélő előtt van. De más jelentései is lehetnek. Egy szótár megjegyzi: „A [hou′tosz] szó éppen létező dolgot jelöl. Az [aion hou′tosz] tehát a ’jelenleg létező világ’ . . . és a [genea′ haute] a ’most élő nemzedék’ (pl. Máté 12:41 és köv., 45; 24:34) (Exegetical Dictionary of the New Testament, 1991). Dr. George B. Winer ezt írja: „A [hou′tosz] névmás olykor nem a helyileg legközelebbi főnévre, hanem egy távolabbira utal, amely mint fő alany elmebelileg volt a legközelebb, a leginkább jelen lévő az író gondolatai számára” (A Grammar of the Idiom of the New Testament, 7. kiadás, 1897).




2. VERZIÓ:
Őrtorony 2008 2/15 23-25 old. 10-15, szövegdoboz
A nemzedék, amely látja a jelet
10 Korábban ez a folyóirat a Máté 24:34-ben említett „ez a nemzedék” kifejezést úgy magyarázta, hogy az az első században „a hitetlen zsidók azonos időben élő nemzedékét” jelentette. Ez a magyarázat ésszerűnek tűnt, mivel a Szentírás más helyein Jézus a „nemzedék” szót mindig negatív értelemben használta, és legtöbbször egy negatív jelzővel, például a „gonosz” szóval jellemezte a nemzedéket (Máté 12:39; 17:17; Márk 8:38). Éppen ezért a modern kori beteljesedést illetően azt írta ez a folyóirat, hogy Jézus ezzel a kifejezéssel a nem hívők gonosz ’nemzedékére’ utalt, akik látják majd „a világrendszer befejezésének” (szün·te′lei·a) a jellegzetességeit is, és a rendszer végét (te’losz) is.
11 Az igaz, hogy amikor Jézus a „nemzedék” szót negatív értelemben használta, a napjaiban élő gonosz emberekhez vagy emberekről beszélt. De vajon biztos, hogy ugyanez igaz a Máté 24:34-ben feljegyzett kijelentésére is? Ne feledjük, hogy Jézus négy tanítványa „külön” ment oda hozzá (Máté 24:3). Mivel Jézus ekkor semmiféle negatív jelzővel sem illette azt a ’nemzedéket’, az apostolok kétségtelenül úgy értették a szavait, hogy ők is, és más tanítványok is részét képezik annak a ’nemzedéknek’, amely nem múlik el addig, „míg mindezek meg nem történnek”.
12 Hogyan juthatunk el erre a következtetésre? Úgy, ha alaposan megvizsgáljuk a szövegkörnyezetet. A Máté 24:32, 33 szerint ezt mondta Jézus: „Szemléltetésként pedig tanuljátok meg a fügefától a következőt: mihelyt fiatal ága zsendül, és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár. Hasonlóképpen ti is, amikor látjátok mindezeket, tudjátok meg, hogy ő közel van, az ajtóknál.” (Vesd össze: Márk 13:28–30; Lukács 21:30–32.) Majd a Máté 24:34-ben ezt olvassuk: „Bizony mondom nektek, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.”
13 Jézus azt mondta a tanítványairól, akik hamarosan felkenetnek szent szellemmel, hogy ők lesznek azok, akiknek le kell tudniuk vonni bizonyos következtetéseket, amikor „mindezeket” látják megtörténni. Tehát minden bizonnyal róluk mondta Jézus a következőket: „nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.”
14 A nem hívőktől eltérően Jézus tanítványai nem csupán látják majd a jelet, hanem meg is értik annak jelentőségét. Ők ’tanulnak’ a jel vonásaiból, és ’tudják’ azok igazi jelentését. Teljes mértékben felfogják, hogy „ő közel van, az ajtóknál”. Az igaz, hogy az első században a nem hívő zsidók is, és a hűséges felkent keresztények is látták Jézus szavainak kis mértékű beteljesedését, de csak a felkent követői tudtak tanulni azokból az eseményekből. Egyedül ők értették a valódi jelentését annak, amit láttak.
15 Akik ma nem értik Isten igazságát, úgy gondolják, hogy Jézus jelenlétének a jele „nem szembetűnő”. Úgy okoskodnak, hogy minden úgy megy, mint a múltban (2Pét 3:4). Krisztus hűséges felkent testvérei, a modern kori János osztály ellenben felismeri ezt a jelet – éppen úgy, mint ahogyan fel lehet ismerni a villámlást –, és megérti annak valódi jelentését. Mint osztály, ezek az egy időben élő felkentek alkotják a modern kori ’nemzedéket’, amely nem múlik el addig, „míg mindezek meg nem történnek”. Ez azt sejteti, hogy Krisztus felkent testvérei közül néhányan még itt lesznek a földön, amikor kitör a megjövendölt nagy nyomorúság.
„Kitartóan virrasszatok!”
16 Azonban a jel felismerésén kívül többre van szükség. Jézus még ezt is mondta: „Amit . . . nektek mondok, mindenkinek mondom: kitartóan virrasszatok!” (Márk 13:37). Ezt most mindannyiunknak égetően fontos megtenni, akár felkentek vagyunk, akár a nagy sokasághoz tartozunk. Kilenc évtized telt el azóta, hogy Jézus 1914-ben Király lett az égben. Bár lehet, hogy nehéz, de készen kell lennünk, és kitartóan kell virrasztanunk. Ebben segít nekünk, ha megértjük, hogy Krisztus láthatatlanul jelen van Királyság-hatalomban. Ez arra a tényre is felhívja a figyelmünket, hogy hamarosan eljön, hogy elpusztítsa az ellenségeit ’olyan órában, amelyben nem gondoljuk valószínűnek’ (Luk 12:40).
17 Ha megértjük, mit jelent Krisztus jelenléte, akkor felerősödik bennünk a sürgősség érzete. Tudjuk, hogy Jézus már jelen van, és hogy az égben mint Király láthatatlanul uralkodik 1914 óta. Hamarosan eljön, hogy elpusztítsa a gonoszokat, és hogy gyökeres változásokat hozzon az egész földre. Ezért hát minden eddiginél nagyobb elszántsággal vegyük ki tevékenyen a részünket abból a munkából, amelyről Jézus ezt jövendölte: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég [te’losz]” (Máté 24:14).
[Lábjegyzetek]

A pa·ru·szi′a szó jelentése jól látható abból, hogy Pál apostol a 2Korintusz 10:10, 11-ben is, és a Filippi 2:12-ben is szembeállította egymással a ’jelenlét’ és a ’távollét’ szavakat. A téma részletes megvizsgálása végett lásd az Insight on the Scriptures II. kötetének 676–9. oldalát.
Lásd Az Őrtorony 1995. november 1-jei számának a 11–5., 19., 30. és 31. oldalát.
Úgy tűnik, hogy az az időszak, amelyben „ez a nemzedék” él, megegyezik azzal az időszakkal, amikor a Jelenések könyvének első látomása kibontakozik (Jel 1:10–3:22). Az Úr napjának ez a része 1914-től addig terjed, míg a hűséges felkentek közül az utolsó meg nem hal, és fel nem támad. (Lásd A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! című könyv 24. oldalán a 4. bekezdést.)

Ki a sötétségből 1. rész

Történetem…
1998-ban költöztünk ki családommal Budapestről ide Veresegyház közelébe. Akkoriban még Erdőkertesen volt a gyülekezet egy már akkor is öreg testvérnő saját házában. Szívesen gondolok vissza arra az időkre, az volt az igazi gyülekezet. Bensőséges, őszinte és szeretetteljes. Tele volt fiatalokkal, akik programokat szerveztek. Szinte minden héten vagy második héten volt sütés, focizás, kirándulás, ki-mit-tud, szánkózás, ping-pongozás, közös filmnézés, táncos estek. Rengeteg fényképem is van ebből az időszakból. Persze keresztény gyermekként rendszeresen jelentkeztem, hozzászóltam, felolvastam a Bibliából, sőt előadást is tartottam a gyülekezetnek tizenévesen, igen beiratkoztam a keresztény teokratikus iskolába és kereszteletlen hírnök is lettem. Nem mondom, hogy mindezt őszintén, hiszen nem voltam még érett fiatalember, aki saját magáról tud dönteni. Az indítékom első számú összetevője a szüleimnek tetszeni akarás, a második összetevője pedig a keresztény szerető közösség elismerésének megszerzése volt, mint minden gyermeknek. Biblia, örök élet, prédikálás… nem értettem őket, de teljes szívből csináltam a szolgálatot. Legjobb barátaim T és a Fekete sith nagyúr fia, Máté volt. Rengeteget jártunk prédikálni, és velük beszéltem meg mindent, amit másokkal nem. Az osztálytársaimat világinak néztem, és megvetettem őket, nem közösködtem velük. Meg voltam elégedve a gyülekezettel, jól éreztem magam az ottani barátaimmal. Édesapám és a családom is keresztényhez méltóan élt, édesapámat kinevezték vénnek. Teljes szívéből szolgálta a gyülekezetet, nagyon sok időt szánt a vénségi feladatai ellátására, de a családját sem hanyagolta el ugyanakkor.

A romlás kezdete
A pestről kiköltöző tanú családok növelték a gyülekezet létszámát. Pezsgő gyülekezeti élet, nagy létszám… szükségessé vált egy királyságterem építése. Mintha minden a legnagyobb rendben lett volna, pedig a kovász már bekerült a tésztába. Két vént is kapott a gyülekezet, a FEKETE sith urat és csatlósát, Mihályt. Miután stabilan megvetették a lábukat, kezdték felölteni a ma rájuk jellemző tulajdonságaikat, kimutatták a foguk fehérjét. Eredményképpen elkezdődtek a kiközösítések és a nagy visszhanggal járó gyülekezeti ügyek. Térdig lehetett gázolni a botrányokban hirtelen. A fiatalok egy része abbahagyta a gyülekezetbe járást, másik részüket kiközösítették. A szabadidős összejövetelek ritkábbak lettek, és főként a véncsaládokra korlátozódott. Tisztán emlékszem a problémára, amit a maradék fiatal megfogalmazott: két klikk alakult ki: a véncsaládok és a többiek. A véncsaládok, köztük az enyém is, jól megvoltak egymással, mi tudtunk minden ügyről először (amelyekről nem szabadott volna tudni senkinek a véneken kívül), és mi szerveztünk összejöveteleket, kirándulásokat. A nem véncsalád része a gyülekezetnek szenvedett. Nem mondhatták ki, hiszen azt tanuljuk, hogy mindenkinek megvan a helye a szervezetben, nem elégedetlenkedhetünk. Szépen és csöndben elhullottak a fiatalok, de a legtöbbször a vének segítettek nekik egy-egy jól irányzott hátba rúgással kitaszítani őket a szervezetből. T akkoriban kezdett udvarolni a sith nagyúr lányának, akibe én is sokáig szerelmes voltam titokban. Következésképpen, kevesebb ideje jutott rám.
Kevés fiatal, ritka szabadidős programok és a legjobb barátom T figyelmét is az udvarlás köti le. Az elfogadni és (akkor még) megérteni nem képes elmém új megoldást keresett.

Középiskolás lettem és nagyon jó barátokat szereztem. Mindent meg tudtam velük beszélni, és jókat nevettünk, szórakoztuk. Velük mentem el sütni és velük kirándultam. Apám azt mondta ők nem igazi barátok és rossz társaság. Emlékszem hányszor vágta a fejemhez azt „a rossz társaság megront hasznos szokásokat” bibliaverset. Azonban ők, a barátaim, nem voltak képmutatók, mint a véncsaládok. Nem kötötték őket formalitások és nem csak azt mondták, amit hallani szeretnél. Megromlottam. Szívem már másfelé húzott, de jártam a gyülekezetbe és prédikáltam, előadásokat tartottam. Mosolygó álarc mögül tettem mindezt. Képmutatás volt már, hiszen nem úgy tettem, ahogy gondoltam. Apám azonban vén volt, tartanom kellett a jó, példamutató véngyerek státuszomat, apám érdekében. Neki ez az élete, és mivel szerettem őt, megalkudtam önmagammal. Önmarcangoló évek voltak. Nagyon fájdalmas és nehéz évek. A gyülekezet már nem volt a régi… A tudatom kezdett ébredezni… Az összefüggések és a szörnyű valóság kezdtek körvonalazódni… Voltak igazi (világi) barátaim akikhez menekülhettem…

Összeomlás
Az új királyság terem Veresegyházán szépen és gyorsan épült. A véncsaládok és a gyülekezet tagjai is buzgón részt vettek az építkezésen. Én is kivettem a részem. xD van róla fénykép ne aggódjatok. Alapásás, sátorállítás, beton igazítás, ételkiosztás… éjszakai őrség, a tető deszkáinak festéséig minden. Ez az esemény volt az utolsó visszahúzó erő ami még a gyülekezetben tartott. Szép az épület és a terem. Sok dolgos, önkéntes kéz munkája, bárki megnézheti Veresegyházán a nagy CBA mögött.
Nyárra munkát vállaltam a Mekdonáldszban és megismerkedtem egy lánnyal. Szép volt és csóró. Elvarázsolt, beleestem. 18 évesen még nem volt komoly kapcsolatom, de éreztem, hogy ez az lesz. Az egész nyári fizetésemet rá költöttem. Édesapámék kikészültek. Mint a vesztét érző állat, elemi erővel tanácsolták, parancsolták, hogy hagyjam abba a csajozást!!! „Mindenféle nemi betegséget terjesztenek ezek a lányok!! Mi lesz a következő, hogy kurvázol?” Természetesen nem hagytam el a lányt. Idővel ezt ők is kénytelenek voltak belátni és stratégiát változtattak: „Vedd el feleségül akkor, hogy Isten előtt is törvényes legyen a kapcsolatotok.” (JT-nál egy kereszténynek nem tanácsos, de megengedett a házasságkötés egy nem tanúval) 18 évesen feleségül venni valakit? Kevesebbet jártam a gyülekezetbe, többet voltam a barátaimmal és a barátnőmmel.
Egy szép nyári napon barátnőmmel lejöttünk a veresi tavakhoz. Jól éreztük magunkat, fürödtünk, napoztunk. Ekkor megjelent a FEKETE sith fővén, aki a tavak mellett lakik ivacson (Veresegyház kertvárosi része). Vele volt a kisgyermeke Adrián akkor kb. 9 éves lehetett talán. Hidegzuhanyként ért, ahogy meglátott engem. Tőlünk olyan 50-60 méterre telepedtek le a parton majd bementek a vízbe. Mi is fürödtünk tovább, de bennem volt egy rossz érzés… most vége a fateromnak, úristen a vénsége, az élete!! Következő vasárnap jönnek haza a szüleim a gyülekezetből, és apám megkérdezi tőlem: „Igaz az, hogy te az ivacsi tóban SZEXELTÉL egy világi lánnyal?” Mondtam neki, hogy ez abszurdum. Ha ott volt a fővén miért tettem volna ilyet? Azonkívül, az értelmes emberek higiéniai okokból sem tesznek ilyet egy természetes tóban, ahol több ember is fürdik. Felháborodtam. A túlbuggyanó folyadékfelszín a dühöm és elkeseredésem poharában kapott egy utolsó cseppet és megadta magát a józanész és a jóérzés törvényeinek. Nekem ilyen emberekkel nincsen dolgom. A bibliai törvényeket figyelmen kívül hagyja egy vén, tehát nem velem az érintettel beszél először, és ráadásul ilyen abszurd dologgal vádol? Nem mentem többet gyülekezetbe. Tibor azóta, sem keresett meg ez ügy tisztázásával kapcsolatban!! Azonban akkor egyből lecsapott a lehetőségre, és ördögi tervének megvalósításának első lépéseként apámra támadt. Megkérdőjelezte véni alkalmasságát és ki akarta taszítani a vének közül. Nem volt meg a három ötödös többsége. A körzetfelvigyázónak is elmondta az esetem!!! és bírói bizottság ült össze apám alkalmasságának vizsgálatára. Továbbra is alkalmasnak találták. Megnyugodtam valamelyest. Apám vén maradhat. T legjobb barátom egyszer kétszer megkeresett néhány bibliaverssel, hogy menjek vissza, de több erőfeszítést nem tett. Nem keresett többé, megszakította a kapcsolatot. Nem akartam elhinni, hogy egy legjobb barátság hetek alatt örökké megszakadhat. T hasonló viselkedést mutatott a Relatív barátság című cikkemben leírt történetben is.
Apám továbbra is vénként szolgált, én dolgoztam iskola mellett, barátnőztem és barátkoztam. Igazán velejéig romlott világi lettem… egy szintre kerültem a részeges kábítószeres nemi beteg szülőgyilkos káromkodó dohányzó iszákos bulizó szex őrült világi fiatalokkal, pedig nem tettem ilyeneket jó tanuló voltam, dolgoztam és volt egy barátnőm 18 évesen. Hiába, JT-nál csak fekete és fehér van, és én pár hét alatt a legutolsó szemétládává váltam. Armaggeddonkor el fogok pusztulni és sanyarú életem lesz Jehova áldása nélkül, hangzottak a szentenciák. Szüleim továbbra is jártak gyülekezetbe, és vitték magukkal a már szintén szenvedő öcsémet, aki három évvel fiatalabb nálam. A FEKETE minden megbeszélésen (apámtól tudom) felemlegette BŰNÖMET és továbbra is ostromolta apámat, építgette a kis birodalmát. Az otthoni légkör a családomban katasztrofális volt, anyámék megtörtek, de továbbra is szolgáltak, óriási szégyenben a gyülekezet előtt, de folytatták. Ők voltak a tiszta víz, én a fekete motorolaj a családunk légkörének jelképes vázájában.

A dominósor, amit 18 évig épített egy propaganda és annak fanatikus tagjai elindult… szerencsére.