Ki a sötétségből 1. rész

Történetem…

1998-ban költöztünk ki családommal Budapestről ide Veresegyház közelébe. Akkoriban még Erdőkertesen volt a gyülekezet egy már akkor is öreg testvérnő saját házában. Szívesen gondolok vissza arra az időkre, az volt az igazi gyülekezet. Bensőséges, őszinte és szeretetteljes. Tele volt fiatalokkal, akik programokat szerveztek. Szinte minden héten vagy második héten volt sütés, focizás, kirándulás, ki-mit-tud, szánkózás, ping-pongozás, közös filmnézés, táncos estek. Rengeteg fényképem is van ebből az időszakból. Persze keresztény gyermekként rendszeresen jelentkeztem, hozzászóltam, felolvastam a Bibliából, sőt előadást is tartottam a gyülekezetnek tizenévesen, igen beiratkoztam a keresztény teokratikus iskolába és kereszteletlen hírnök is lettem. Nem mondom, hogy mindezt őszintén, hiszen nem voltam még érett fiatalember, aki saját magáról tud dönteni. Az indítékom első számú összetevője a szüleimnek tetszeni akarás, a második összetevője pedig a keresztény szerető közösség elismerésének megszerzése volt, mint minden gyermeknek. Biblia, örök élet, prédikálás… nem értettem őket, de teljes szívből csináltam a szolgálatot. Legjobb barátaim T és a Fekete sith nagyúr fia, Máté volt. Rengeteget jártunk prédikálni, és velük beszéltem meg mindent, amit másokkal nem. Az osztálytársaimat világinak néztem, és megvetettem őket, nem közösködtem velük. Meg voltam elégedve a gyülekezettel, jól éreztem magam az ottani barátaimmal. Édesapám és a családom is keresztényhez méltóan élt, édesapámat kinevezték vénnek. Teljes szívéből szolgálta a gyülekezetet, nagyon sok időt szánt a vénségi feladatai ellátására, de a családját sem hanyagolta el ugyanakkor.

A romlás kezdete

A pestről kiköltöző tanú családok növelték a gyülekezet létszámát. Pezsgő gyülekezeti élet, nagy létszám… szükségessé vált egy királyságterem építése. Mintha minden a legnagyobb rendben lett volna, pedig a kovász már bekerült a tésztába. Két vént is kapott a gyülekezet, a FEKETE sith urat és csatlósát, Mihályt. Miután stabilan megvetették a lábukat, kezdték felölteni a ma rájuk jellemző tulajdonságaikat, kimutatták a foguk fehérjét. Eredményképpen elkezdődtek a kiközösítések és a nagy visszhanggal járó gyülekezeti ügyek. Térdig lehetett gázolni a botrányokban hirtelen. A fiatalok egy része abbahagyta a gyülekezetbe járást, másik részüket kiközösítették. A szabadidős összejövetelek ritkábbak lettek, és főként a véncsaládokra korlátozódott. Tisztán emlékszem a problémára, amit a maradék fiatal megfogalmazott: két klikk alakult ki: a véncsaládok és a többiek. A véncsaládok, köztük az enyém is, jól megvoltak egymással, mi tudtunk minden ügyről először (amelyekről nem szabadott volna tudni senkinek a véneken kívül), és mi szerveztünk összejöveteleket, kirándulásokat. A nem véncsalád része a gyülekezetnek szenvedett. Nem mondhatták ki, hiszen azt tanuljuk, hogy mindenkinek megvan a helye a szervezetben, nem elégedetlenkedhetünk. Szépen és csöndben elhullottak a fiatalok, de a legtöbbször a vének segítettek nekik egy-egy jól irányzott hátba rúgással kitaszítani őket a szervezetből. T akkoriban kezdett udvarolni a sith nagyúr lányának, akibe én is sokáig szerelmes voltam titokban. Következésképpen, kevesebb ideje jutott rám.

Kevés fiatal, ritka szabadidős programok és a legjobb barátom T figyelmét is az udvarlás köti le. Az elfogadni és (akkor még) megérteni nem képes elmém új megoldást keresett.

Középiskolás lettem és nagyon jó barátokat szereztem. Mindent meg tudtam velük beszélni, és jókat nevettünk, szórakoztuk. Velük mentem el sütni és velük kirándultam. Apám azt mondta ők nem igazi barátok és rossz társaság. Emlékszem hányszor vágta a fejemhez azt „a rossz társaság megront hasznos szokásokat” bibliaverset. Azonban ők, a barátaim, nem voltak képmutatók, mint a véncsaládok. Nem kötötték őket formalitások és nem csak azt mondták, amit hallani szeretnél. Megromlottam. Szívem már másfelé húzott, de jártam a gyülekezetbe és prédikáltam, előadásokat tartottam. Mosolygó álarc mögül tettem mindezt. Képmutatás volt már, hiszen nem úgy tettem, ahogy gondoltam. Apám azonban vén volt, tartanom kellett a jó, példamutató véngyerek státuszomat, apám érdekében. Neki ez az élete, és mivel szerettem őt, megalkudtam önmagammal. Önmarcangoló évek voltak. Nagyon fájdalmas és nehéz évek. A gyülekezet már nem volt a régi… A tudatom kezdett ébredezni… Az összefüggések és a szörnyű valóság kezdtek körvonalazódni… Voltak igazi (világi) barátaim akikhez menekülhettem…

Összeomlás

Az új királyság terem Veresegyházán szépen és gyorsan épült. A véncsaládok és a gyülekezet tagjai is buzgón részt vettek az építkezésen. Én is kivettem a részem. xD van róla fénykép ne aggódjatok. Alapásás, sátorállítás, beton igazítás, ételkiosztás… éjszakai őrség, a tető deszkáinak festéséig minden. Ez az esemény volt az utolsó visszahúzó erő ami még a gyülekezetben tartott. Szép az épület és a terem. Sok dolgos, önkéntes kéz munkája, bárki megnézheti Veresegyházán a nagy CBA mögött.

Nyárra munkát vállaltam a Mekdonáldszban és megismerkedtem egy lánnyal. Szép volt és csóró. Elvarázsolt, beleestem. 18 évesen még nem volt komoly kapcsolatom, de éreztem, hogy ez az lesz. Az egész nyári fizetésemet rá költöttem. Édesapámék kikészültek. Mint a vesztét érző állat, elemi erővel tanácsolták, parancsolták, hogy hagyjam abba a csajozást!!! „Mindenféle nemi betegséget terjesztenek ezek a lányok!! Mi lesz a következő, hogy kurvázol?” Természetesen nem hagytam el a lányt. Idővel ezt ők is kénytelenek voltak belátni és stratégiát változtattak: „Vedd el feleségül akkor, hogy Isten előtt is törvényes legyen a kapcsolatotok.” (JT-nál egy kereszténynek nem tanácsos, de megengedett a házasságkötés egy nem tanúval) 18 évesen feleségül venni valakit? Kevesebbet jártam a gyülekezetbe, többet voltam a barátaimmal és a barátnőmmel.

Egy szép nyári napon barátnőmmel lejöttünk a veresi tavakhoz. Jól éreztük magunkat, fürödtünk, napoztunk. Ekkor megjelent a FEKETE sith fővén, aki a tavak mellett lakik ivacson (Veresegyház kertvárosi része). Vele volt a kisgyermeke Adrián akkor kb. 9 éves lehetett talán. Hidegzuhanyként ért, ahogy meglátott engem. Tőlünk olyan 50-60 méterre telepedtek le a parton majd bementek a vízbe. Mi is fürödtünk tovább, de bennem volt egy rossz érzés… most vége a fateromnak, úristen a vénsége, az élete!! Következő vasárnap jönnek haza a szüleim a gyülekezetből, és apám megkérdezi tőlem: „Igaz az, hogy te az ivacsi tóban SZEXELTÉL egy világi lánnyal?” Mondtam neki, hogy ez abszurdum. Ha ott volt a fővén miért tettem volna ilyet? Azonkívül, az értelmes emberek higiéniai okokból sem tesznek ilyet egy természetes tóban, ahol több ember is fürdik. Felháborodtam. A túlbuggyanó folyadékfelszín a dühöm és elkeseredésem poharában kapott egy utolsó cseppet és megadta magát a józanész és a jóérzés törvényeinek. Nekem ilyen emberekkel nincsen dolgom. A bibliai törvényeket figyelmen kívül hagyja egy vén, tehát nem velem az érintettel beszél először, és ráadásul ilyen abszurd dologgal vádol? Nem mentem többet gyülekezetbe. Tibor azóta, sem keresett meg ez ügy tisztázásával kapcsolatban!! Azonban akkor egyből lecsapott a lehetőségre, és ördögi tervének megvalósításának első lépéseként apámra támadt. Megkérdőjelezte véni alkalmasságát és ki akarta taszítani a vének közül. Nem volt meg a három ötödös többsége. A körzetfelvigyázónak is elmondta az esetem!!! és bírói bizottság ült össze apám alkalmasságának vizsgálatára. Továbbra is alkalmasnak találták. Megnyugodtam valamelyest. Apám vén maradhat. T legjobb barátom egyszer kétszer megkeresett néhány bibliaverssel, hogy menjek vissza, de több erőfeszítést nem tett. Nem keresett többé, megszakította a kapcsolatot. Nem akartam elhinni, hogy egy legjobb barátság hetek alatt örökké megszakadhat. T hasonló viselkedést mutatott a Relatív barátság című cikkemben leírt történetben is.

Apám továbbra is vénként szolgált, én dolgoztam iskola mellett, barátnőztem és barátkoztam. Igazán velejéig romlott világi lettem… egy szintre kerültem a részeges kábítószeres nemi beteg szülőgyilkos káromkodó dohányzó iszákos bulizó szex őrült világi fiatalokkal, pedig nem tettem ilyeneket jó tanuló voltam, dolgoztam és volt egy barátnőm 18 évesen. Hiába, JT-nál csak fekete és fehér van, és én pár hét alatt a legutolsó szemétládává váltam. Armaggeddonkor el fogok pusztulni és sanyarú életem lesz Jehova áldása nélkül, hangzottak a szentenciák. Szüleim továbbra is jártak gyülekezetbe, és vitték magukkal a már szintén szenvedő öcsémet, aki három évvel fiatalabb nálam. A FEKETE minden megbeszélésen (apámtól tudom) felemlegette BŰNÖMET és továbbra is ostromolta apámat, építgette a kis birodalmát. Az otthoni légkör a családomban katasztrofális volt, anyámék megtörtek, de továbbra is szolgáltak, óriási szégyenben a gyülekezet előtt, de folytatták. Ők voltak a tiszta víz, én a fekete motorolaj a családunk légkörének jelképes vázájában.

A dominósor, amit 18 évig épített egy propaganda és annak fanatikus tagjai elindult… szerencsére.