Jehova új fénye! 2010

A  következő videó fordítását készítettem el nektek: 

2010 Jehova Tanúi Körzetgyűlése

Szombat délután "Maradjatok a Legmagasabb Titkos Helyén"

A következő vázlat a 2010-es Körzetgyűlésen kerül bemutatásra, az új dvd kiadáshoz, Jehova Tanúi A hit a gyakorlatban (szó szerint A hit akcióban/harc közben) Első rész: A sötétségen kívül

Előadás vázlat

Az előadást kizárólag a Vezető Testület tagjai vagy Fiókbizottsági tagok adhatják át.

NE MOST HAGYJUK EL A "TITKOS HELYET"! (12 perc)

A Máté 24:34 legújabb értelmezése kihangsúlyozza, hogy mélyen a vég idejében élünk. [olvasd fel] (w10 4/15 10-11 old. 13-14; w08 2/15 23-25 old. 10-15, szövegdoboz)

Máté 24:34: ³⁴ Bizony mondom nektek, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.

Egy generáció kortársakból áll – személyekből, akik egy időben élnek. Például, a Kivonulás (2Mózes) 1:6 úgy utal Józsefre és „minden testvérére” mint „az egész generációra”.

⁶ Majd meghalt József és valamennyi testvére, meg az az egész nemzedék.

József testvérei közül tízen József születése előtti események tanúi voltak; legalább két testvére József halála után is tovább élt (1Mózes 50:24)

²⁴ Idővel József ezt mondta testvéreinek: „Én meghalok. Isten azonban biztosan rátok fordítja majd figyelmét, és kivisz titeket erről a földről arra a földre, amely felől megesküdött Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.

Habár a korszakok változtak, ezeket a kortársakat egy generációnak tekintették. Ezzel összhangban, a „generáció” kifejezés, amelyre a Máté 24:34 utal, magában foglalja a felkent keresztények két csoportját. Az első csoport jelen volt 1914-ben, amikor Krisztus jelenlétének „a jele” megfigyelhetővé vált (Máté 24:3)

³ Míg az Olajfák hegyén ült, a tanítványok külön odamentek hozzá, és ezt mondták: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a világrendszer befejezésének?”

A második csoport a később felkenetettekből áll, és egy ideig kortársai az idősebb csoportnak.

Jézus szavai a Máté 24:34-ben rámutatnak, hogy néhányan a második csoportból tanúi lesznek a „nagy nyomorúság” kezdetének; ennélfogva, a „generáció” hossza korlátozott. Szemléltetésképpen: F. W. Franz 1893-ban született, 1913-ban keresztelkedett meg és így élve ismerhette fel „a jelet” 1914-ben. Mivel Franz Testvér 1992-ig élt, sok jelenkori felkent a kortársa volt, és részei a „generációnak” amelyről Jézus azt mondta, hogy nem múlik el „amíg mindezen dolgok meg nem történnek”.

Franz testvér és más hűséges felkentek is olyan időszakban éltek, amikor erős hitre volt szükség ahhoz, hogy a „Legmagasabb titkos helyén” maradhassanak meg. C. T. Russel ezen a titkos helyen maradt azután is, hogy a társa, N. H. Barbour elutasította a váltságdíjat (annak intézményét). J. F. Rutheford szilárdan kiállt a Bibliai igazságért a szervezeten belüli és kívüli ellentétek ellenére (dacára) is. Megindító átgondolni, hogy Jehova hogyan védte meg a hűséges szolgáit szellemileg, ezen időszak alatt.

Egy új gondoskodás segíteni fog nekünk, hogy még teljesebben nagyra értékeljük Jehova körültekintő, szerető gondoskodását a követőin, mind a múltban, mind a jelenben. Ez egy gyönyörűséges új DVD, melynek címe Jehova Tanúi - A hit a gyakorlatban (szó szerint A hit akcióban/harc közben) Első rész: A sötétségen kívül A hiteteket nagyon meg fogja erősíteni ahogyan megvizsgáljátok a bátorságát és hűségét ezeknek az embereknek, és annak vizsgálata is ahogyan Jehova vezette őket „ki a sötétségből az Ő csodálatos fényére” (1Péter 2:9)

⁹ Ti azonban „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy mindenfelé hirdessétek annak kitűnő tulajdonságait”, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívott titeket.

---

1. VERZIÓ:

Őrtorony 1995 11/15:

11-15. oldal:

⁷ E hűséges zsidó keresztények észrevették Dániel próféciájának teljesedését, és szemtanúi voltak azoknak a tragikus háborúknak, éhínségeknek, járványoknak, földrengéseknek és törvénytelenségnek, melyekről úgy jövendölt Jézus, mint amelyek részét alkotják ’a dolgok rendszere befejezése jelének’ (Máté 24:3, NW ). De vajon megmondta nekik Jézus, mikor fogja Jehova ténylegesen végrehajtani az ítéletet azon a korrupt rendszeren? Nem. Amit az ő jövőbeni királyi jelenlétének csúcspontjáról prófétált, az kétségkívül az I. századi „nagy nyomorúságra” is érvényes volt: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül” (Máté 24:36, Úf ).

⁸ A zsidók megtehették, hogy Dániel próféciája alapján kiszámítják, mikor jelenik meg Jézus a Messiásként (Dániel 9:25). Azt viszont nem közölték velük, hogy milyen időpontban jön el a „nagy nyomorúság”, amely végül is elpusztította a dolgok hitehagyott zsidó rendszerét. Csak Jeruzsálem és az ott lévő templom pusztulása után ismerték fel, hogy i. sz. 70 volt ez az időpont. Mindamellett már előtte is tisztában voltak Jézus prófétai szavaival: „el nem múlik ez a nemzetség [nemzedék, Úf ], mígnem mindezek meglesznek” (Máté 24:34). A „nemzedék” szó alkalmazása itt láthatólag különbözik a Prédikátor 1:4-ben találhatóétól, amely egymást követő nemzedékekről beszél, melyek egy bizonyos időtartam alatt jönnek és mennek.

„Ez a nemzedék” — mi az?

⁹ Amikor az Olajfák hegyén a Jézus társaságában helyet foglaló négy apostol hallotta Jézusnak a „dolgok rendszere befejezéséről” szóló próféciáját, vajon hogyan értette az „ez a nemzedék” kifejezést? Az evangéliumokban a „nemzedék” szó a görög ge·ne·a′ fordítása, melyet általánosan használt szótárak ilyen szavakkal határoznak meg: ’Tulajdonképpeni értelemben . . . egy ős leszármazottai’ (Dr. Varga Zsigmond J.: Újszövetségi görög—magyar szótár). ’Az, amit nemzettek, egy család; . . . egy genealógiának egymást követő tagjai . . . vagy az emberek egy nemzetségének . . . vagy az ugyanabban az időben élő emberek teljes sokaságának tagjai, Máté 24:34; Márk 13:30; Luk 1:48; 21:32; Fil 2:15, s kivált az ugyanabban az időszakban élő zsidó nemzetbeliek’ (W. E. Vine: Expository Dictionary of New Testament Words). ’Az, amit nemzettek, ugyanonnan származó emberek, egy család; . . . az ugyanabban az időben élő emberek teljes sokasága: Mt 24,34; Mk 13,30; Lk 1,48 . . . kivált az egyazon időszakban élő zsidó nemzetségre alkalmazva’ (J. H. Thayer: Greek-English Lexicon of the New Testament).

¹⁰ Vine és Thayer tehát mindketten a Máté 24:34-re hivatkoznak, amikor úgy határozzák meg az „ez a nemzedék” (he ge·ne·a′ hau′te) kifejezést, mint ’az ugyanabban az időben élő emberek teljes sokaságát’. Egy teológiai szótár alátámasztja e meghatározást, megállapítva: „Ahogy Jézus használja a »nemzedék« szót, az kifejezi az ő átfogó célját: a teljes népre céloz, és tudatában van a bűnben való összetartásuknak” (Theological Dictionary of the New Testament, 1964). Valóban, a „bűnben való összetartás” világosan meglátszott a zsidó nemzetnél, amikor Jézus a földön volt, éppúgy, ahogy a mai világrendszernek is jellemzője.

¹¹ Ezt a dolgot tanulmányozva a keresztények persze elsősorban azt követve gondolkodnak, ahogyan az ihletett evangéliumírók használták a görög he ge·ne·a′ hau′te, vagyis „ez a nemzedék” kifejezést, amikor is közvetítették Jézus szavait. A kifejezést következetesen negatív értelemben használták. Jézus ennélfogva „kígyóknak, mérges kígyók fajzatainak” hívta a zsidó vallási vezetőket, és folytatásképpen azt mondta, hogy a Gyehennának büntetése lesz végrehajtva „ezen a nemzetségen [nemzedéken, Úf ]” (Máté 23:33, 36). De vajon ez az ítélet a képmutató papságra korlátozódott? Szó sincs róla. Jézus tanítványai számos alkalommal hallották, amint „erről a nemzedékről” beszélt, és egységesen sokkal tágabb értelemben alkalmazta a kifejezést. Milyen értelemben?

„Ez a gonosz nemzedék”

¹² Jézus nagy galileai szolgálata idején, i. sz. 31-ben röviddel a pászka után a tanítványai hallották, amint ezt mondta „a sokaságnak”: „kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget [nemzedéket, Úf ]? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok. Mert eljött [Keresztelő] János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne. Eljött az embernek Fia [Jézus], a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja!” Nem lehetett kedvére tenni ennek az elvtelen „sokaságnak”! (Máté 11:7, 16–19).

¹³ Később, i. sz. 31-ben, amikor Jézus és tanítványai a második galileai prédikáló körútjukra indultak, „némelyek az írástudók és farizeusok közül” jelt kértek Jézustól. Ő ezt mondta nekik és a jelen lévő „sokaságnak”: „E gonosz és parázna nemzetség [nemzedék, Úf ] jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában . . . Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel [nemzedékkel, Úf ] is” (Máté 12:38–46). Nyilvánvaló, hogy „ez a gonosz nemzedék” a vallási vezetőket is és „a sokaságot” is magában foglalta, amely sohasem értette meg a Jézus halálában és feltámadásában beteljesedett jelt.

¹⁴ Az i. sz. 32. évi pászkát követően, midőn Jézus és tanítványai Galilea Magdala nevű területére érkeztek, a szadduceusok és a farizeusok újra jelt kértek Jézustól. Ő ismét megmondta nekik: „E gonosz és parázna nemzetség [nemzedék, Úf ] jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne” (Máté 16:1–4). Csakugyan, e vallásos képmutatók igencsak hibáztathatók voltak mint vezetők a hűtlen „sokaság” között, melyet úgy ítélt el Jézus, mint „ezt a gonosz nemzedéket”.

¹⁵ Galileai szolgálatának vége felé Jézus magához hívta a sokaságot meg a tanítványait, és ezt mondta: „valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség [nemzedék, Úf ] között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt” (Márk 8:34, 38). Nyilvánvaló hát, hogy az akkori idők megbánás nélküli zsidóinak tömegei alkották „e parázna és bűnös nemzedéket”. Néhány nappal később, Jézus elváltozása után, Jézus és a tanítványai „a sokasághoz értek”, és egy férfi arra kérte őt, hogy gyógyítsa meg a fiát. Jézus megjegyezte: „Óh hitetlen és elfajult nemzetség [nemzedék, Úf ]! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket?” (Máté 17:14–17; Lukács 9:37–41).

¹⁶ Valószínűleg Júdeában történt, az i. sz. 32. évi sátoros ünnep után, „amikor . . . egyre nagyobb sokaság gyülekezett” Jézus köré, hogy megismételte azt, amivel elítélte őket, mondván: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele” (Lukács 11:29, Úf ). Végül, amikor a vallási vezetők bíróság elé állították Jézust, Pilátus felajánlotta, hogy szabadon engedi őt. A feljegyzés így szól: „A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el . . . Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!” E „gonosz nemzedék” Jézus vérét követelte! (Máté 27:20–25).

¹⁷ Egy „hitetlen és elfajult nemzedék” tehát a vallási vezetőitől felbujtva kulcsszerepet játszott az Úr Jézus Krisztus halálának kieszközlésében. Ötven nappal később, i. sz. 33 pünkösdjén, a tanítványok szent szellemet kaptak, és különböző nyelveken kezdtek beszélni. A hang hallatán „egybegyűle a sokaság”, és Péter apostol úgy szólt hozzájuk, mint ’zsidó férfiakhoz és Jeruzsálem minden lakójához’ (Úf), mondván: „Azt [Jézust] . . . megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek.” Hogyan reagáltak némelyek a hallgatóságban? „Szívökben megkeseredének.” Péter ekkor arra kérte őket, hogy tanúsítsanak megbánást. „Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: »Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!«” (Úf). Válaszul erre mintegy háromezren „örömest vevék az ő beszédét, [és] megkeresztelkedének” (Cselekedetek 2:6, 14, 23, 37, 40, 41).

Azonosítva „ez a nemzedék”

¹⁸ Akkor hát mi az a „nemzedék”, amire oly gyakran utalt Jézus a tanítványai jelenlétében? Hogyan értették azokat a szavait, hogy „el nem múlik ez a nemzetség [nemzedék, Úf ], mígnem mindezek meglesznek”? Jézus biztos, hogy nem tért el attól, hogy a tőle megszokott módon használja az „ez a nemzedék” kifejezést, melyet következetesen a korabeli tömegekre és egyúttal „vak vezetőikre” alkalmazott, akik együttesen alkották a zsidó nemzetet (Máté 15:14). „Ez a nemzedék” átélte mindazt a gyötrelmet, melyet megjövendölt Jézus, és aztán elmúlt egy mindent felülmúló „nagy nyomorúságban”, amely Jeruzsálemet sújtotta (Máté 24:21, 34).

¹⁹ Az I. században Jehova ítélkezett a zsidó nép felett. A megbánást tanúsító személyeket, akik kezdtek hitet gyakorolni Jehovának a Krisztus általi irgalmas gondoskodásában, kimentették e „nagy nyomorúságból”. Jézus szavainak megfelelően minden megjövendölt dolog bekövetkezett, majd a dolgok zsidó rendszerének ’ege és földje’ — az egész nemzet, a vallási vezetőivel és az emberek gonosz társadalmával együtt — elmúlt. Jehova végrehajtotta az ítéletet! (Máté 24:35; vö. 2Péter 3:7).

²⁰ Azok a zsidók, akik odafigyeltek Jézus prófétai szavaira, átlátták, hogy megmentésük nem attól függ, hogy megpróbálják-e kiszámítani egy „nemzedék” vagy bizonyos, időponthoz kötött „idők és alkalmak [időszakok, Vida fordítás]” hosszúságát, hanem attól, hogy elkülönülve maradnak-e a korabeli elvetemült nemzedéktől, és buzgón cselekszik-e Isten akaratát. Bár Jézus próféciájának utolsó szavai a napjainkban esedékes fő beteljesedésre vonatkoznak, az I. századi zsidó keresztényeknek is meg kellett szívlelniük az intést: „Vigyázzatok [virrasszatok, Vi] azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lukács 21:32–36; Cselekedetek 1:6–8).

²¹ Ma „közel van az Úrnak nagy napja . . ., és igen siet” (Sofóniás 1:14–18; Ésaiás 13:9, 13). Hirtelen, Jehova saját, előre meghatározott ’napján és órájában’ rá lesz szabadítva a dühe a világ vallási, politikai és kereskedelmi elemeire, s ezekkel együtt a jelenkori „gonosz és parázna nemzetséget [nemzedéket, Úf ]” alkotó önfejű emberekre is (Máté 12:39; 24:36; Jelenések 7:1–3, 9, 14). Hogyan érheted el, hogy kimentsenek „a nagy nyomorúságból”? A következő cikkünk választ ad erre, és beszél a jövőre vonatkozó nagyszerű reménységről.

[Lábjegyzetek]

E prófécia részletes összefoglalása végett, kérjük, vizsgáld meg Az Őrtorony 1994. február 15-ei számában a 14. és 15. oldalon lévő táblázatot.

Ha további felvilágosítást szeretnél kapni az „[év]hetek”-kel kapcsolatban, vizsgáld meg A Biblia — Isten Szava vagy emberé? című könyv 130—132. oldalát; megjelent a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. kiadásában.

Bizonyos Bibliák a következőképpen adják vissza a Máté 24:34-ben megtalálható he ge·ne·a′ hau′te kifejezést: „ezek az emberek” (W. F. Beck: The Holy Bible in the Language of Today, 1976); „ez a nemzet” (K. S. Wuest: The New Testament—An Expanded Translation, 1961); „ez a nép” (D. H. Stern: Jewish New Testament, 1979).

E hűtlen „sokaságot” nem szabad egynek tekinteni az ‛am-ha·’a′rec-cel, vagyis ’a föld népével’, amellyel a büszke vallási vezetők nem voltak hajlandók kapcsolatot ápolni, de amelyen Jézus „könyörületességre indula” (Máté 9:36; János 7:49).

Hogyan válaszolnál?

□ Mit tanulunk a Dániel 9:24–27 beteljesedéséből?

□ Hogyan határozzák meg általánosan használt szótárak a bibliai értelemben alkalmazott „ez a nemzedék” kifejezést?

□ Hogyan használta Jézus következetesen a „nemzedék” kifejezést?

□ Hogyan teljesedett be a Máté 24:34, 35 az I. században?

19. oldal:

⁷ A fentiekkel összhangban Robert Wohl, történészprofesszor ezt írta a The Generation of 1914 (Az 1914-es nemzedék) című könyvében: „Egy történelmi nemzedéket nem az időrendi korlátai . . . határoznak meg. Nem időpontok közötti zóna.” Kimutatta azonban, hogy az I. világháború „a múlttal való szakítás elemi erővel ható érzetét” keltette, s hozzátette: „Azok, akik átélték a háborút, soha nem tudtak szabadulni attól a gondolattól, hogy egy világ véget ért, s egy másik kezdődött 1914 augusztusában.” Mennyire igaz ez! A dolog döntő pontját célozza meg. Az emberiségnek „ez a nemzedéke” megdöbbentő változásokat tapasztal 1914 óta. Látja a milliók vérében ázó földet. Hadviselés, népirtás, terrorizmus, bűnözés és törvénytelenség üti fel a fejét világszerte. Éhínség, betegségek és erkölcstelenség söpör végig földgolyónkon. Jézus megjövendölte: „ti is [mármint a tanítványai], mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség [nemzedék, Úf ] el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek” (Lukács 21:31, 32).

⁸ Igen, a messiási Királyság teljes győzelme közel van! Akkor hát nyerhetünk-e valamit is azzal, ha időpontokra tekintünk, vagy egy „nemzedék” szó szerinti életidejét találgatjuk? Semmiképpen! A Habakuk 2:3 világosan kijelenti: „e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!” Jehova számonkérési napja rohamosan közelget (Jeremiás 25:31–33; Malakiás 4:1).

⁹ Amikor 1914-ben Krisztus Királyság-uralma elkezdődött, Sátán levettetett a földre. Ez azt jelenti, hogy „jaj a föld . . . lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 12:12). Ez az idő valóban kevés, összehasonlítva Sátán több ezer éves uralkodásával. A Királyság közel van, és ez arra a napra és órára is igaz, amikor Jehova végrehajtja az ítéletet e gonosz nemzedéken! (Példabeszédek 3:25; 10:24, 25).

A „nemzedék”, amely elmúlik

¹⁰ Vizsgáljuk meg tüzetesebben Jézusnak a Máté 24:34, 35-ben található kijelentését: „Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség [nemzedék, »Úf«], mígnem mindezek meglesznek. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.” Jézus ezutáni beszédei megmutatják, hogy „arról a napról és óráról . . . senki sem tud”. De ami sokkal fontosabb, rávilágít, hogy el kell kerülnünk azokat a csapdákat, amelyek körülvesznek ebben a nemzedékben. Jézus tehát hozzáteszi: „A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele [jelenléte, NW ] is. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele [jelenléte, NW ] is” (Máté 24:36–39). Jézus itt napjainak nemzedékét a Noé napjaiban élőhöz hasonlította (1Mózes 6:5, 9, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása).

¹¹ Nem ekkor hallották először az apostolok, hogy Jézus így hasonlít össze ’nemzedékeket’, hiszen néhány nappal korábban a következőket jelentette ki magára vonatkozóan: „[az Emberfiának] sokat kell . . . szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől [nemzedéktől, »Úf«]. És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is” (Lukács 17:24–26). A Máté 24. fejezet és a Lukács 17. fejezet tehát ugyanolyan összehasonlítást tesz. Noé napjaiban „minden test” — amely „megrontotta vala az ő útát a földön”, s amely elpusztult az Özönvízben — alkotta „ezt a nemzedéket”. Jézus napjaiban a Jézust elutasító hitehagyott zsidó emberek alkották „ezt a nemzedéket” (1Mózes 6:11, 12; 7:1).

¹² Ezért Jézus próféciájának mai, végső beteljesedésében az „ez a nemzedék” megjelölés nyilván azokra a földi népekre vonatkozik, amelyek látják ugyan Krisztus jelenlétének a jelét, de nem teszik jobbá útjaikat. Ezzel ellentétben mi mint Jézus tanítványai nem engedjük, hogy „ennek a nemzedéknek” az életstílusa formáljon bennünket. Igaz, a világban vagyunk, de nem szabad annak részét alkotnunk, „mert az idő közel van” (Jelenések 1:3; János 17:16). Pál apostol így int minket: „Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség [nemzedék, Úf ] közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon” (Filippi 2:14, 15; Kolossé 3:5–10; 1János 2:15–17).

30-31. oldal, Olvasók kérdései:

Olvasók kérdései

Az 1Péter 2:9-ben a „Károli fordítás” „választott nemzetség”-nek hívja a felkent keresztényeket. Vajon ez hatással kell hogy legyen az azzal kapcsolatos nézetünkre, ahogy Jézus használta a Máté 24:34-ben feljegyzett „nemzetség [nemzedék, »Újfordítású revideált Biblia«]” szót?

A „nemzetség” szó csakugyan megjelenik mindkét szövegrész visszaadásában bizonyos fordításokban. A Károli fordítás szerint Péter apostol ezt írta: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Jézus pedig megjövendölte: „Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek” (1Péter 2:9; Máté 24:34).

Az először említett szövegrészben Péter apostol a görög ge′nosz szót használta, míg a Jézus kijelentését tartalmazó szövegben a ge·ne·a′ szót találjuk. E két görög szó hasonlónak tűnhet, és közös gyökhöz is kapcsolódik; ennek ellenére különböző szavak, és különbözik a jelentésük. Egy referenciabiblia az 1Péter 2:9-re vonatkozólag a következőket mondja lábjegyzetben: „’Nemzetség’. Gör.: ge′nosz; különbözik a ge·ne·a′, ’nemzedék’ szótól, mint a Mt 24:34-ben” (New World Translation of the Holy Scriptures—With References). Ennek megfelelő lábjegyzetet találunk a Máté 24:34-re vonatkozólag is.

Ahogy e lábjegyzetek is mutatják, a ge′nosz-t helyesen adja vissza a magyar ’nemzetség’ szó, amint az rendszerint meg is található a magyar fordításokban. Az 1Péter 2:9-ben Péter az Ésaiás 61:6-ban található próféciát alkalmazta az égi reménységű felkent keresztényekre. Ezek sok nemzetből és törzsből gyűjtetnek egybe, de nemzetiségi hovatartozásuk elveszti jelentőségét, amikor részévé válnak a szellemi Izráel nemzetének (Róma 10:12; Galátzia 3:28, 29; 6:16; Jelenések 5:9, 10). Péter úgy azonosította őket, mint akik szellemi értelemben elhatárolható csoporttá — „választott nemzetséggé, királyi papsággá, szent nemzetté, megtartásra való néppé” — válnak.

Abban a görög szövegben viszont, amely Jézusnak a Máté 24:34-ben található szavait tartalmazza, a ge·ne·a′ szót találjuk. Széles körben elismerik, hogy Jézus itt nem az embereknek valamelyik „nemzetségére” utalt, hanem azokra az emberekre, akik egy meghatározott időszakban élnek.

Csaknem száz évvel ezelőtt Charles T. Russell, a Watch Tower Society első elnöke világossá tette ezt, a következőket írva: „Noha elmondható, hogy a »nemzedék« és a »nemzetség« szó közös gyökből vagy kiindulópontból származik, mégsem ugyanaz a kettő; és az Írás szerinti alkalmazásban a két szó teljesen elhatárolható egymástól . . . Az ezt a próféciát tartalmazó három különböző feljegyzésben az tulajdoníttatik Urunknak, hogy egy egészen más görög szót (genea) használt, amely nem azt jelenti, hogy ’nemzetség’, hanem ugyanaz a jelentése, mint a mi . . . ’nemzedék’ szavunknak. E görög szó (genea) egyéb alkalmazásai bizonyítják, hogy nem a ’nemzetség’ értelemben használatos, hanem azonos időben élő emberekre utal” (The Day of Vengeance, 602. és 603. oldal).

Egy közelmúltban kiadott, bibliafordítóknak készült kézikönyv megállapítja: „[A New International Version] szó szerint fordítja az ez a nemzedék kifejezést, de aztán lábjegyzetben megjegyzi: Vagy ’nemzetség’. Az Újszövetség egyik szaktudósa pedig úgy véli, hogy »Máté nem csupán a Jézus utáni első nemzedékre gondol, hanem a judaizmus összes olyan nemzedékére, amely elutasítja őt«. Nincs azonban olyan nyelvi bizonyíték, amely alátámasztaná e következtetések valamelyikét is, és el kell vetni őket mint a nyilvánvaló jelentés kikerülésére tett kísérleteket. Eredeti megfogalmazásában az utalás kizárólag Jézus saját kortársaira vonatkozott” (A Handbook on the Gospel of Matthew, 1988).

Amint a 10—15. oldalon kifejtjük, Jézus elítélte az ő idejében élő zsidók nemzedékét, a kortársait, akik elutasították őt (Lukács 9:41; 11:32; 17:25). Ennek a nemzedéknek a leírásakor gyakran használt minőségjelzőket — például: „gonosz és parázna”, „hitetlen és elfajult”, valamint „parázna és bűnös” (Máté 12:39; 17:17; Márk 8:38). Jézus, amikor utolsó alkalommal használta a „nemzetség [nemzedék, Úf]” szót, az Olajfák hegyén volt négy apostollal (Márk 13:3). Ezek a férfiak — akik még nem voltak felkenve szellemmel, és keresztény gyülekezethez sem tartoztak még —, biztos, hogy nem alkották embereknek sem nemzedékét, sem nemzetségét. Azt viszont jól tudták, hogyan használja Jézus a „nemzetség [nemzedék, Úf]” kifejezést a kortársaira utalva. Ésszerű hát, hogy megértették, mire gondolt, amikor utolsó alkalommal említette „ezt a nemzetséget [nemzedéket, Úf]”. Péter apostol, aki jelen volt, ezután így sürgette a zsidókat: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” (Cselekedetek 2:40, Úf).

Gyakran jelentettünk már meg bizonyítékokat arra nézve, hogy sok olyan dolog, melyet Jézus ugyanebben a beszédben jövendölt meg — például háborúk, földrengések és éhínségek — a prófécia őáltala történt kijelentése és Jeruzsálem i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulása között teljesedett. Sok, de nem mindegyik. Arra például nincs bizonyíték, hogy a rómaiak Jeruzsálem elleni támadása (i. sz. 66—70) után megjelent volna „az ember Fiának jele”, előidézve, hogy „a föld minden nemzetsége” verje magát (Máté 24:30). Ezért az akkori, vagyis az i. sz. 33 és i. sz. 70 közötti teljesedésnek csupán kezdeti teljesedésnek kellett lennie, nem pedig a maradéktalan vagy nagyarányú teljesedésnek, amelyre Jézus ugyancsak rámutatott.

G. A. Williamson a következőket írja annak a fordításnak az előszavában, melyet Josephusnak A zsidó háború című művéből készített: „Máté elmondja nekünk, hogy a tanítványok kettős kérdést tettek fel [Jézusnak] — a Templom pusztulásával kapcsolatban, valamint az Ő saját, végső eljövetelével kapcsolatban — Ő pedig kettős választ adott nekik, amelynek első része nagyon színesen jövendölte meg azokat az eseményeket, melyeket aztán ilyen részletességgel kellett hogy leírjon Josephus.”

Igen, a kezdeti teljesedésben az „ez a nemzetség [nemzedék, Úf]” nyilvánvalóan ugyanazt jelentette, mint más alkalmakkor — a hitetlen zsidók azonos időben élő nemzedékét. Nem múlhatott el e nemzedék anélkül, hogy ne tapasztalná, amit Jézus megjövendölt. Amint Williamson megjegyezte, e prófécia igaznak bizonyult a Jeruzsálem pusztulásához vezető évtizedekben, ahogy azt le is írta egy szemtanú történész, Josephus.

A második vagy nagyobb teljesedésben az „ez a nemzetség [nemzedék, Úf]” ésszerűen nézve szintén az azonos időben élő embereket jelenti. Ahogy a 16. oldalon kezdődő cikk megállapítja, nem kell úgy következtetnünk, hogy Jézus egy „nemzedéket” alkotó, meghatározott számú évre utalt.

Ellenkezőleg, két kulcsdolgot mondhatunk el bármely olyan időről, amelyre a „nemzedék” szóval történik utalás. 1. Az embereknek egy nemzedékét nem tekinthetjük úgy, mint egy megszabott számú évből álló időszakot, miként a meghatározott számú évet jelentő időmegjelölések esetében tesszük (évtized vagy évszázad). 2. Egy nemzedék emberei aránylag rövid ideig élnek, s nem egy igen hosszú időszakon át.

Következésképpen: amikor az apostolok hallották, amint Jézus „erre a nemzetségre [nemzedékre, Úf]” utal, vajon mire gondoltak? Amíg mi, az utólagos éleslátásnak köszönhetően, tudjuk, hogy Jeruzsálemnek a „nagy nyomorúságban” bekövetkező pusztulása 37 évvel később jött el, addig a Jézust hallgató apostolok ezt nem tudhatták. Arról van szó inkább, hogy az általa említett „nemzedék” számukra nem egy igen hosszú időszak gondolatát hordozta, hanem azokat az embereket jelentette, akik egy aránylag korlátozott hosszúságú időszakon át élnek. Ugyanez igaz a mi esetünkben is. Mennyire helyénvalók tehát Jézus ezután mondott szavai: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté 24:36, 44, Úf).

[Lábjegyzet]

Az „ez a nemzetség [nemzedék, Úf]” kifejezésben a hou′tosz mutató névmásnak egy alakja jól megfelel a magyar ’ez’ szónak. Utalhat valamire, ami jelen van, vagy ami a beszélő előtt van. De más jelentései is lehetnek. Egy szótár megjegyzi: „A [hou′tosz] szó éppen létező dolgot jelöl. Az [aion hou′tosz] tehát a ’jelenleg létező világ’ . . . és a [genea′ haute] a ’most élő nemzedék’ (pl. Máté 12:41 és köv., 45; 24:34) (Exegetical Dictionary of the New Testament, 1991). Dr. George B. Winer ezt írja: „A [hou′tosz] névmás olykor nem a helyileg legközelebbi főnévre, hanem egy távolabbira utal, amely mint fő alany elmebelileg volt a legközelebb, a leginkább jelen lévő az író gondolatai számára” (A Grammar of the Idiom of the New Testament, 7. kiadás, 1897).

---

2. VERZIÓ:

Őrtorony 2008 2/15 23-25 old. 10-15, szövegdoboz

A nemzedék, amely látja a jelet

¹⁰ Korábban ez a folyóirat a Máté 24:34-ben említett „ez a nemzedék” kifejezést úgy magyarázta, hogy az az első században „a hitetlen zsidók azonos időben élő nemzedékét” jelentette. Ez a magyarázat ésszerűnek tűnt, mivel a Szentírás más helyein Jézus a „nemzedék” szót mindig negatív értelemben használta, és legtöbbször egy negatív jelzővel, például a „gonosz” szóval jellemezte a nemzedéket (Máté 12:39; 17:17; Márk 8:38). Éppen ezért a modern kori beteljesedést illetően azt írta ez a folyóirat, hogy Jézus ezzel a kifejezéssel a nem hívők gonosz ’nemzedékére’ utalt, akik látják majd „a világrendszer befejezésének” (szün·te′lei·a) a jellegzetességeit is, és a rendszer végét (te’losz) is.

¹¹ Az igaz, hogy amikor Jézus a „nemzedék” szót negatív értelemben használta, a napjaiban élő gonosz emberekhez vagy emberekről beszélt. De vajon biztos, hogy ugyanez igaz a Máté 24:34-ben feljegyzett kijelentésére is? Ne feledjük, hogy Jézus négy tanítványa „külön” ment oda hozzá (Máté 24:3). Mivel Jézus ekkor semmiféle negatív jelzővel sem illette azt a ’nemzedéket’, az apostolok kétségtelenül úgy értették a szavait, hogy ők is, és más tanítványok is részét képezik annak a ’nemzedéknek’, amely nem múlik el addig, „míg mindezek meg nem történnek”.

¹² Hogyan juthatunk el erre a következtetésre? Úgy, ha alaposan megvizsgáljuk a szövegkörnyezetet. A Máté 24:32, 33 szerint ezt mondta Jézus: „Szemléltetésként pedig tanuljátok meg a fügefától a következőt: mihelyt fiatal ága zsendül, és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár. Hasonlóképpen ti is, amikor látjátok mindezeket, tudjátok meg, hogy ő közel van, az ajtóknál.” (Vesd össze: Márk 13:28–30; Lukács 21:30–32.) Majd a Máté 24:34-ben ezt olvassuk: „Bizony mondom nektek, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.”

¹³ Jézus azt mondta a tanítványairól, akik hamarosan felkenetnek szent szellemmel, hogy ők lesznek azok, akiknek le kell tudniuk vonni bizonyos következtetéseket, amikor „mindezeket” látják megtörténni. Tehát minden bizonnyal róluk mondta Jézus a következőket: „nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.”

¹⁴ A nem hívőktől eltérően Jézus tanítványai nem csupán látják majd a jelet, hanem meg is értik annak jelentőségét. Ők ’tanulnak’ a jel vonásaiból, és ’tudják’ azok igazi jelentését. Teljes mértékben felfogják, hogy „ő közel van, az ajtóknál”. Az igaz, hogy az első században a nem hívő zsidók is, és a hűséges felkent keresztények is látták Jézus szavainak kis mértékű beteljesedését, de csak a felkent követői tudtak tanulni azokból az eseményekből. Egyedül ők értették a valódi jelentését annak, amit láttak.

¹⁵ Akik ma nem értik Isten igazságát, úgy gondolják, hogy Jézus jelenlétének a jele „nem szembetűnő”. Úgy okoskodnak, hogy minden úgy megy, mint a múltban (2Pét 3:4). Krisztus hűséges felkent testvérei, a modern kori János osztály ellenben felismeri ezt a jelet – éppen úgy, mint ahogyan fel lehet ismerni a villámlást –, és megérti annak valódi jelentését. Mint osztály, ezek az egy időben élő felkentek alkotják a modern kori ’nemzedéket’, amely nem múlik el addig, „míg mindezek meg nem történnek”. Ez azt sejteti, hogy Krisztus felkent testvérei közül néhányan még itt lesznek a földön, amikor kitör a megjövendölt nagy nyomorúság.

„Kitartóan virrasszatok!”

¹⁶ Azonban a jel felismerésén kívül többre van szükség. Jézus még ezt is mondta: „Amit . . . nektek mondok, mindenkinek mondom: kitartóan virrasszatok!” (Márk 13:37). Ezt most mindannyiunknak égetően fontos megtenni, akár felkentek vagyunk, akár a nagy sokasághoz tartozunk. Kilenc évtized telt el azóta, hogy Jézus 1914-ben Király lett az égben. Bár lehet, hogy nehéz, de készen kell lennünk, és kitartóan kell virrasztanunk. Ebben segít nekünk, ha megértjük, hogy Krisztus láthatatlanul jelen van Királyság-hatalomban. Ez arra a tényre is felhívja a figyelmünket, hogy hamarosan eljön, hogy elpusztítsa az ellenségeit ’olyan órában, amelyben nem gondoljuk valószínűnek’ (Luk 12:40).

¹⁷ Ha megértjük, mit jelent Krisztus jelenléte, akkor felerősödik bennünk a sürgősség érzete. Tudjuk, hogy Jézus már jelen van, és hogy az égben mint Király láthatatlanul uralkodik 1914 óta. Hamarosan eljön, hogy elpusztítsa a gonoszokat, és hogy gyökeres változásokat hozzon az egész földre. Ezért hát minden eddiginél nagyobb elszántsággal vegyük ki tevékenyen a részünket abból a munkából, amelyről Jézus ezt jövendölte: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég [te’losz]” (Máté 24:14).

[Lábjegyzetek]

A pa·ru·szi′a szó jelentése jól látható abból, hogy Pál apostol a 2Korintusz 10:10, 11-ben is, és a Filippi 2:12-ben is szembeállította egymással a ’jelenlét’ és a ’távollét’ szavakat. A téma részletes megvizsgálása végett lásd az Insight on the Scriptures II. kötetének 676–9. oldalát.

Lásd Az Őrtorony 1995. november 1-jei számának a 11–5., 19., 30. és 31. oldalát.

Úgy tűnik, hogy az az időszak, amelyben „ez a nemzedék” él, megegyezik azzal az időszakkal, amikor a Jelenések könyvének első látomása kibontakozik (Jel 1:10–3:22). Az Úr napjának ez a része 1914-től addig terjed, míg a hűséges felkentek közül az utolsó meg nem hal, és fel nem támad. (Lásd A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! című könyv 24. oldalán a 4. bekezdést.)