A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élettapasztalatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élettapasztalatok. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 3., hétfő

Örvendezzünk!



Örvendezzünk!

Abban a páratlan szerencsében lehet most részem, hogy a nyájas olvasóval megoszthatom a határtalan elragadtatásomat, ugyanis kezemben tartom az "Őrtorony" című felvilágosító jellegű kis sajtóterméket, mely azt a nemes célt tűzte maga elé, hogy ország-világ előtt büszkén hirdesse "Jehova királyságát".

Jehova tanúi elárulják az igazságot!

Zoltán tapasztalata:
http://apostol.blog.hu/2011/04/10/jehova_tanui_elaruljak_az_igazsagot 

Tanúskodás a buszmegállóban...

Várok a távolsági buszra...
Odajön egy elegánsan öltözött öreg bácsi, és arcmagasságban(!) odanyújt egy traktátust.
- Jónapot! Szeretnék átadni önnek egy meghívót!

Olvasóink küldték 16.

Új könyv tanulmányozását - értsd átgyúrását és besulykolását - kezdték meg a héten. Az "Alaposan tanúskodj Isten királyságáról" címet viselő könyv követi bár az eddigi sémákat, mégis újszerű megközelítést nyújt. Az ŐT társulat általában a homályosabb bibliai részeket szereti, a ködösebb részeket misztifikálja, és ezekből kombinál tanításokat. Ezért viszont az olyan egyértelmű helyekkel, mint például az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv, nem tud mit kezdeni. Itt történések és tények vannak, ezt nehéz félremagyarázni. De nem lehetetlen.A könyv azt a hagyományt folytatja, amely a "Legnagyobb ember" című műben tapasztalhattunk. Átértelmezi, sajátos szemszögből mutatja be azt a nagyon érdekes és rövid ideig fennállott mikrovilágot, Krisztus és első tanítványai első keresztényi lépéseit. Ahogy ŐT. apologéták szeretik felróni, a kereszténység egyházai Krisztust szívesen ábrázolják kisgyermekként, holott ez az idő elmúlt már. Jóllehet Krisztus születését nehéz lenne másképp ábrázolni mint egy kisgyermekkel, viszont az ŐT. pontosan nem tud kinőni ebből a korszakból, mi több olyan nosztalgikus sosemvolt emlékeket lát és magyaráz bele, amelyek elősegítik a további félreértelmezéseket. Erre kiváló példa a vérkérdés. Abból a kezdeti, alig százéves időszakot felölelő korszakból kiindulva elvetik a következő két évezredet, és totálisan eltévelyednek és tévútra vezetnek másokat.

Ez a könyv ennek a megjelenítése. A 9. oldalon a 16. bekezdésben olvashatjuk: "Milyen céllal készült ez a kiadvány? Három célja van: 1. segítsen még biztosabbnak lennünk abban, hogy Jehova a szent szelleme által támogatja a királyság-prédikáló és tanítványképző munkát; 2.Krisztus első századi követőinek a példájával buzdítson minket a szolgálatra; 3. elmélyítse a tiszteletünket Jehova szervezete iránt, és azok iránt, akik vállalják a vezetést a prédikálómunkában, és felvigyázzák a gyülekezeteket." Az ellenőrző kérdés pedig ennyi: "Sorold fel ennek a kiadványnak a három célját." Így, felszólítás, ponttal a végén.Nem, ez nem agymosás, csak átöblítés.

Bár a könyvet, mint e kiadványokat bibliatanulmányozási segédeszközöknek nevezik,valójában ezek bibliahelyettesítő, vagy inkább a Bibliát kiváltó tanulmányok. Ha ugyanis kétséged támad a Biblia illetve a párhuzamos magyarázatot nyújtó kiadvány között nem kétséges kinek a javára kell döntened. ld. 3. pont. (.vö: 1§ A főnöknek mindig igaza van. 2§ Ha mégsincs igaza, az 1 § lép életbe.)

Nagy kérdés: ha ilyen remekül működött az ŐT. társulat akkor, miért tűnt el majdnem két évezredig?
 

2012. november 23., péntek

(nem) egy igazságba született fiú véleménye

Tinédzsekori lázadás, vagy a félelmetes valóság?
egy fórumon találtam:

Vasárnapi gyülekezet és KÖF-látogatás



Szia JJ!

Nagyon sajnálom, hogy nem tudtad megnézni a vasárnapi Őrtorony-show-t. Mint az előre borítékolható volt, a hűségnyilatkozatokkal egyenértékű hozzászólások ott csúcsosodtak ki, amikor az a kérdés került szóba, hogy a katolikus püspöki kar megtiltotta körlevelében hívei számára isten nevének használatát. A cikk is éles kirohanást intézett, egyik hozzászóló szerényen felhívta a figyelmet, hogy talán a másik fél álláspontját is figyelembe kellene venni, hiszen mi is tudjuk, hogy az általunk favorizált Jehova valójában tényleg a középkorból származik, a reformációnak és a könyvnyomtatásnak köszönhetően terjedt el, de mára ez visszaszorult, mivel nem tekinthető hitelesnek. Ennek ellenére bárkinek szíve joga, hogy ejti ki vagy használja-e isten nevét, de semmiképp sem célszerű talizmánként használni. A tanulmány is bemutatta Gusztáv Adolf svéd király páncélját, IEHOVA felirattal a mellvérten. Nevezett király egyébként, mint a hozzászóló is említette, mégis halálos sebet kapott a csatában, méghozzá hátbalőtték, ott ahol nem védte az egyébként kiváló svéd acélból készült páncél. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen harcos, erőszakos király esetében csak babonás tiszteletről beszélhetünk a NÉV iránt, amelyet amulettként próbált felhasználni védelmére. Egy vallástörténész írta, ahogy a zsidók babonásan féltek isten nevét használni, úgy mi JT. attól rettegünk, hogy ne használjuk.

Kedden is nagyon érdekes program volt, ismét meglátogatott minket a KÖF. A kongresszus miatt most csak a könyvtanulás lett megtartva, érdekes volt, hogy Jézus=Atya! Ugyanis őt kell az Örökkévalóság Atyjának tekintenünk!
Elhangzott az a kérdés is, Jézus mely tulajdonságát szeretnénk leginkább utánozni? A szeretet senkinek nem jutott eszébe...
Most csak ennyi, majd még lesz érdekes infóm, üdv

A hit fogságában (film)



Jehova tanúi az ajtódnál





Köszönet a fordításért és a felirat létrehozásáért!

Olvasóink küldték 15.

Vasárnap a nyilvánoson volt egy kínos helyzet. A vendégelőadó felszólította hallgatóságot, hogy ki olvasta el már elejétől a végéig a Bibliát? Olyan stílusban persze, hogy mindenki fülét-farkát behúzva lapított. Ezek után felhívta a figyelmet nem baj, itt vannak a segédanyagok, azokat kell tanulmányozni, és naprakész friss bibliai ismereteink lesznek! Ezek tehát a Bibliánál is értékesebb művek!
Az Őrtorony is érdekes volt: a vég ideje bizonytalan, lényeg az engedelmesség!

Olvasóink küldték 14.


Kedves Szerkesztő!

Elkeseredett vagyok és összezavarodott.

Az előbb olvastam el Josy Doyon könyvét. (Egyelőre még csak ezt az egyet sikerült beszereznem.) Tulajdonképpen az egész könyv egy összefüggő rinyálás, meglehetősen idegesítő, viszont fájdalmasan igaz. Megrázóan jellemző élethelyzetekkel. Sokként ért engem a hihetetlenül sablonszerű és pontosan azonos problémacsoport és tünet együttes, annak ellenére, hogy az említett élettapasztalat egy asszonnyal, Svájcban és kb. 40 évvel ezelőtt történt. Ugyanezekkel a szitukkal találkozhattam én is, az ezredfordulón, egy kis posztszoci államban. Dermesztő!!! Eddig azt hittem, hogy amit érzek és tapasztalok csak szigorúan lokális, az én bűnös szemléletmódomból fakadó, és csak a mi pici csoportocskánkra jellemző emberi gyengeség. Ha odébb állnék, ott biztosan tisztább lehetne a levegő, egészségesebb a testvéri légkor és a szeretet.

EGY FRÁSZT!!!

Miért éppen Jehova Tanúja lettem?

Egy éppen öngyilkosságra készülő nő, tette előtt imára kulcsolja kezeit. Utoljára arra kéri a Fenségest, hogy mentse meg életét, segítsen rajta. Órák, súlyos órák telnek el és semmi nem történik. Amikor a gyógyszerei után nyúlna, csengetnek az ajtaján. Az utolsó pillanatban. Jehova Tanúi azok.